 |
| Liszt Ferenc tér, szemerkélő eső. |
Lassan végképp semmi okom nem marad, hogy azokra a helyekre lemenjek.
Mi lesz itt.
Magamnak köszönhetem?
Igen.
Rossz ez nekem?
Nem egyértelmű.
Jó ez nekem?
Az meg végképp nem egyértelmű.
(Vagy az első se egyértelmű? Ez se egyértelmű.)
A fülemben István a király („Államalapító Szent István a király”) szól, innen a hagyjatok. Senki ne ismerjen magára, nem a lelkivilágomat vetítettem ki. (Nem a lelkivilágomat fogom, és nem középiskolás fokon, vetí teni.)
 |
| Kazah diploma uralkodik. |
Portishead, az kell.
Meg egy „Taking Lives” poszter. (Pószter, höhö. Muszály.)
Baszki, megyek nyáron Macedóniába. Ritkán beszélnek velem annyira úgy, hogy kb. egy percen belül meggyőzzenek erről. Hát most ez történt. (Clear talking, baby, erről szól ez.)
Azt hiszem, kicsit túllőttem a célon, 1 Quarelin és 1 kávé (dupla? franc se emlékszik), remek a vérnyomásom. De legalább nem fog fájni a fejem, és talán ébren is leszek (szemben a negyed órával ezelőtti állapottal), amikor odazizzentek Mikey-ékhoz.
 |
| Cigi arra. |
Kisregény, kisregény.
Az érdeklődők megnyugtatására közlöm, hogy voltam tegnap éjjel (ma hajnalban) bringázni. Eláztam, megizzadtam, de cserébe ki tudtam próbálni az új LED-es lámpámat, le is fáradtam egy kicsit, meg hát mozgásterápia, ugyebár.