Címke: blog

Nézem a vergődését, nézem, ahogy bukdácsol olyan dolgokon, amit nem tudok megérteni, mert én nem bukdácsolok rajtuk, sőt, talán élvezem őket. A huszonéves lét negatív jóságai, a szubkultúra-feeling. (Kicsit másképp, kicsit különbözően, hogy máshogy.) Ahogy, mellesleg, ő se érti meg, hogy nekem mi a bajom. (Sőt, kézenfekvő: nyilván mi magunk se értjük a saját konkrét bajainkat. De ez megint máshova vezet.)
Segítenék, nem tudok. Nem is hagyja, de megközelíteni se tudom jó felől. (Talán ezért nem hagyja.) Úgy érzem, és adja a sors, hogy csak én érzem úgy és hogy az egész az én (itt:) negatív agyamból sugárzik, hogy távolodunk: más problémáink vannak, köszönőviszonyban se egymással, és egyáltalán nem tudunk egymásnak segíteni. Kicsit se. Jelenléttel se. Sehogy.
Omladozik az építmény.

Nyugtass meg, hogy nem.

Alan Cox, nyílt forráskód- és szabad szoftver-guru (és nem mellékesen a „-ac” kernel patch set karbantartója) megírta a maga „Hozz még egy embert!”-levelét. Persze nem a komcsik elleni harc, meg hasonló magasztos baromságok miatt, hanem a szoftverNemszabadalmak ellen. Ugyan a két párt, amit említ, Angliában tevékenykedik, az általános eszme értékes: menj szavazni, szavazz olyanra, aki ellenzi a szoftverNemszabadalmakat. Ez azért fontos, mert a dolog elvetéséhez az EP-ben aszolút többség kell, fontos tehát, hogy jóarc képviselőkből sok legyen, hogy leszavazzák. (Aranyos AC szóhasználata: „It’s a one off opportunity to kick the pro-patent lobby somewhere that hurts.” Rúgjuk meg őket ott, ahol fáj.)
A HUP-on megjelent (és talán máshol is elhangzott) hírek szerint Magyarországon van egy párt, ami tutira ellenez egy hasonlóan liberalizmusellenes baromságot. (A többiekről nem nagyon tudunk, mert nincs véleményük. Szerintem fingjuk a témáról se különösebben.) Kár, hogy csajban nem tudnak segíteni, de ha elintézik, hogy a jövőben ne csak szar másolásvdett CD-n szerezhessem meg Eric Clapton cuccát, akkor ki vagyunk egyenlítve.

Na, a lényeg: abszolút többséget kell szerezni az Európa Parlamentben lobbiellenesekből.

Most pedig irány a promenád, és éhes is vagyok.

Megvan, ez az. Egész nap keresem, hogy mit kíván a fülem, és a válasz Eric Clapton. From the Cradle. Azt hiszem az egyik legjobb blues album, amit valaha kiadtak. (Anyám azt mondta, jó az új is; megtudom, amint megtörtem a rohadék másolásvédelmet, amit rossz emberek rátettek.)