Lazing on a monday afternoon.

Mostanában nagyon gyakran fordul velem elő az, hogy nem tudom kiválasztani a megfelelő zenét, amit meg (rosszul) beválasztok, azt meg nem tudom tolerálni. Kiszedem hát (aki ismer, tudja, mennyire utáltam régebben megszakítani zenét), beteszek mást, és chance is, hogy az se jó. Most a negyedik albumnál tartok (Lamb – Fear of Fours), és még mindig nem az igazi. (Pedig imádom.) Frusztráló.

ReTyres. Not this time.

ReTyres.
Not this time.

Hát, ma (tegnap) Lip beletett egy 60-ast a lábába és a kerekekbe. (Még mindig jobb, mintha 8-ast…) Budakalász oda-vissza extrákkal, aztán kavargálás városban, mozi, Liszt Ferenc tér, messze-haza… (Ez utóbbi már gyalog.)
Loli inventory-aj gyönyörű új szerzeménnyel gazdagodott, csöndes, mint a Nájtrájder lopakodó üzemben, és megy, mint… mint a Nájtájder SPR-fokozatban. (Az enyém is csöndes lett egy rövid ideig, miután lefújtam az új teflonos síkosítómmal. Aztán a budakalászi retek jól belement, most már megint nyekereg. Majd kap még teflont.)
Hát, most nem telik többre az erőmből (és ezen már az a duplakávé-duplakóla partiszett sem segít, amit még a Liszt Ferenc téren fogyasztottam), ideje pihenni egy kicsit. Holnap is ilyen napot kérek szépen.

Szeretlek, ALSA!

Alfred ALSA nagy ember volt, a hangkártyám meg immár itthon is szól, mint a parancsolat.
(A történések meglepő része az, hogy egy ratyi (?) VIA kártya szebbet szól, mint egy régi, minőségi Ensoniq.)
Hm, milyen filmet is nézzek meg?