Próbáljunk meg egy slightly different approach-ot a hétvégi cuccok dokumentálására. Nem szeretem a gallery-s megoldást, nem tudom miért, talán csak unom. Asszem ebből is valami handmade script lesz…
Az utolsó független kép, semmi köze semmihez, amihez nekem, meg aminek hozzám. (And he goes on, and on, and on, and on…) Neked küldöm, Bata.
Címke: blog
Úgyis látom, hogy az lesz
Úgyis látom, hogy az lesz a vége, hogy beköttetek még egy DSL-t, vagy kábelt, valami ilyesmi. 512 kbps nagyon kevés tud lenni, ha az ember 3.5 Mbps-hez van szokva. (Persze ez így, ebben a formában ugye nem áll meg, nem igaz, ekkora sávszélességet még összesítve nem használtam. De ott van, bakker, ott van a cégnél! És diszkréten elhallgattam a burstable 100 Mbps-t, amin a szerverek lógnak ott benn a Victor Hugo cuccában.)
Jó kis load balance, meg domainekhez hozzárendelve, köztük elosztva, az lesz. Megmondtam.
Come to the snack bar.
Hihetetlen.
Lol ma egy napot elég konkrétan eltöltött a Westend-ben, és ami megintcsak hihetetlen, én is ott voltam fél nap erejéig. Vásároltunk, kajáltunk, még fagyiztunk is, for fuck’s sake!
Alapvetően pozitívabb véleményem lett a boltokról. (Nem a fogyasztói társadalomról, ezt most hagyjuk. Meg hát volt is honnan pozitívabbnak lenni.) Kicsit jobban tematizáltak, nem mindenhol az egyen-zene megy, pl. most goa típusú webrádiót vagyok kénytelen hallgatni, mert a (ugh, kimondjam? merjem felfedni melyik boltban soptam? baszki, egyszer élünk („Egyszer élünk: főúr, még egy gyufát!”), nesze, so screw me:) Springfieldben igencsak jófajta aláfestés szólt, ami mellesleg csont nélkül illene egy ilyen SPR-jellegű divtbemutatóhoz.
Jövő héten múzeumba megyünk.