Címke: blog

(…) Egyszer aztán, amikor Opocensky és én egy nagyobb mennyiségű kéziratot bíztunk rá, hogy vigye azt el Locak barátunkhoz, Frabsa többé már nem tért vissza közénk. Csupán egy hét elteltével, egy borongós őszi délutánon, amikor kinn zuhogott az eső és mi komoran ültünk az asztal körül, jelent meg Frabsa; kezében egy csomaggal, melyben a Szabad Tribün első számainak kötege, annak az irodalmi napilapnak, melyet a mi pénznkön adott ki. A makedón hadvezér elkeseredetten felállt, megragadta Frabsát, elvitte a vécére, ahol bezárta, miközben közölte vele, hogy megtanácskozzuk, miként járjunk el vele a statárium szerint. Midőn komoran visszatért közénk, így szólt: „Azt hiszem, nem kell vele sokat teketóriázni, lőjük agyon úgy, ahogy ezt Makedóniában csináltuk az árulókkal”.
Ezzel mindannyian egyetértettünk. Kihúztuk hát Frabsát a vécéből, új kéziratokat adtunk neki, és a lelkére kötöttük, hogy minél többet próbáljon meg kicsikani Locak úrtól, mert a pénz arra kell, hogy revolvert vegyünk rajta, amivel őt fogjuk agyonlőni.
És Frabsa két óra múlva megjött és pénz helyett hozott nekünk egy revolvert. Mivel töltényeket nem vett hozzá, összevertük vele a fejét, és aztán eladtuk harminc korona veszteséggel.

Woody Allen (Annie Hall után) megint újra ismét nekem tetszőt alkotott. Beszélgetések fiatalkori önmagával (vagy valaki olyannal, amilyen szeretett volna lenni?), átjön egyfajta bölcsessége. Ha ez most csajblog lenne, megjegyezném, hogy Jerry milyen jóképű és hogy W. A. is sármosabb lett, amióta ősz, meg ilyen öreg. Szóval a film kurvajó, talán még egyszer meg fogom nézni, mert kell belőle a sok W. A. aranyköpés, a címét viszont szándékosan nem írom le, legyen ez egyfajta tréfás rejtvény, találkoztunk ma (tegnap, whatever) már ilyennel egyszer. (Másképpen fogalmazva: mi a csöcs a címe? Valaki? Merénkurváranem.)
Triumvirátus (triumviratális?) moziest előtt Bata-Lipi bringapárbaj, ki tudja jobban leszuszogni a fákat a Gellért-hegyről, igaz (és ezt nem hagyhatom említés nélkül), én sörökkel, pulcsikkal, pogival nehezített táskával tettem a hatékonyabb testedzés érdekében. (A sör pl. kizálólag könnyen belőhető súlytöbblete, úgyismint precízebben tervezhető edzéstervet elősegítő tulajdonsága miatt került bele a motyóba. Nem is ittuk meg fent, de nem ám! Kicsitsenem.)
For my records, holnap jön kivitelező, még nem tudom mit beszélünk meg, de bízom benne, hogy már azt is, hogy mikor kezdődik a konkrét munka.
A nap (persze kurvarégi) mondása (mit mondása, felsóhajtása, óhaja, betegséget szimuláló hangszínben) pedig: „meg kéne már nézetnem magam egy nővel”.
Még egy rövidke post jön, mert (vagy „bizonyítandó, hogy”) Hasek olyan, mint Woody Allen, aztán night-night.

Most nem is az, hogy pl. ki vállalja be azt, hogy egész nap csirkeként ugrál parancsszóra, csinál hülyeségeket. Nem is az, hogy technikailag hogy valósítják meg a dolgot, ugyebár egyszerre a világon hányan akarnak csatlakozni, stb. Nem is az, hogy miért pont ezt választotta a Burger King promóciónak.
De könyörgöm: kinek jutott ez eszébe??? Arany oroszlánt neki, meg Grammy-t, meg mittomén azt a pápai kisközepes keresztet, amit a Viktor is megkapott.
(A dolog háttereként annyi, hogy reggel óta újra és újra eszembe jut a fenti oldal, a Plastik sidebarjában találtam, megnéztem, szóval foglalkoztat, mert annyira nem szokványos egy ötlet. Tetszik és nem értem.)