Miscellaniouoaiuous dolgok.

Semmi különös reportolandó dolog nincs, de azért mesélek ezt azt — ja, meg announcolok is, magyarul bejelentek, Ádám meg Viktor kedvéért pedig inmeaningelek.

Szóval: indítani fogok (tulajdonképpen már indítottam, de még nem mondom meg hol) egy angol nyelvű aldomaint, ahova kizárólag a betegségről fogok (angolul) blogolni. A „betegség” szót pedig megpróbálom most leírni utoljára, mert pozitívan (pontosabban: egészségesen) gondolkodunk. Szóval lesz egy ilyen, reményeim szerint meglepetéssel!


In other news, visszajött a lázam, nem 40 fok, de azért 39 fölött. Időközben ugyebár olvasgattam a Wikipedia idevágó oldalát, ahol találtam egy ilyen tünetet:

Cyclical fever: patients may also present with a cyclical high-grade fever known as the Pel-Ebstein fever,or more simply „P-E fever”. However, there is debate as to whether the P-E fever truly exists.

Nos, úgy fest, hogy talán mégis létezhet ez, mint tünet.


És akkor innentől sztori:

Minap felhoztuk a bringát a ház közös bringatárolójából a saját tárolónkba, hónapokig nem fogok bringázni, ne üssék már össze vissza az omafietsekkel a szomszédok. Namost, mikor legutóbb bringáztam vele (talán ezért hittük nagyon sokáig hogy „kibaszottvírusom” van), csatakos-szarrá áztam, 10 km erős holland eső és szembeszél (ha jól emlékszem egy ponton meg kellett állnom, mert hideg is volt, és már nem éreztem az ujjaimat a kesztűmben). Ez valamikor februárban volt (gondolom), a keró tehát 2 hónapja legalább áll. Ennek következtében, meg persze annak, hogy vizesen becsaptam a tárolóba hogy mehessek átöltözni, tel-je-sen összerozsdásodott a lánc, egyáltalán nem forog. Ugyanígy a hátsó fék, totál be van állva, de talán ott csak a féktest rozsdásodott össze és nem a bowden.


Másik. Általában amikor nem tudok elaludni (mostanában előfordul, az éjszakai lázak miatt fel van borulva az alvókám), be szoktam dugni a fülembe valamit, amibe aztán belealszom. Eddig három dolog működött tökéletesen:

  • egy „figyelemvezetés és koncetrációfejlesztő meditáció”, amibe általában 2-3 perc alatt belealszom, a címmel éles ellentétben;
  • Top Gear részek (bizony, működik!);
  • és dokumentumfilmek a múltbéli Angliáról (Youtube, természetesen).

Namost általában Anglia újkori történelméről szoktam valamit nézni, ahol angol professzorok angolul elaborálnak dolgokról, ez ugyebár elég fasza bír lenni.

Viszont.

A minap Jul (megbízásomra, a vacogós session elején) megtalálta ezt. Ez tegnap volt, amikor egyébként 3 órát sikerült aludnom, és egész nap le akart ragadni a szemem. Úgyhogy elkezdtem hallgatni Susan Bottom-ot, és lecsuktam a szemem — és teljesen felébredtem, ez a cucc nagyon lebilincselő. Másfél óra egy rész, 8 részes teljes playlist van, ha más nem kezelések alatt ezeket fogom hallgatni.

Na csak ennyi.


A mai kép a család legfiatalabb dobos tagja. Főleg pergőn és tamokon erős, illetve ha leszáll a székről akkor pedig lábdobon és lábcinen. Vagy-vagy.

 

Kényelem és kekszevés Amszterdamban.

Igazából az eredeti cím az lett volna, hogy „izzadás f2-ig, didergés f5-től”, és panaszkodni akartam hogy bizony nem hagyott sokat aludni most ez a francos tünet.

Aztán addig játszottam még fejben a címmel, míg egész vidám felütést adott az egésznek (szerintem), és elütötte a tény feletti rosszkedvemet – aludni lehet később is, irány reggelizni!

#lazgate update: Klasszikus Hodgkin Limfóma.

Klasszikus Hodgkin Limfóma — ezt dobta az emigrálógép, #koszorban, ugyebár.

A limfómák között a jól kezelhetők között tartják számon, ambulánsan kezelhető (vagyis reggel besétálsz, este kisétálsz, közben mérgeznek), persze kemoterápiával. Apám is ugyanezt csinálta végig 2007-2008-ban sikerrel, nekem is adott a feladat.

Next step: az ügyem átkerült a BovenIJ kórházból a VU egyetemi kórházába (tudod, Vrije Universitet, satöbbi), mert ott van pont ennek egy nagy szakértője, ők fogják menedzselni a kezelésemet, tehát tökéletes helyen leszek. Immediate next step pedig az, hogy hamarosan (a héten vagy jövő héten) tolunk egy PET scan-t, ami alapján a pontos kezelési protokollt ki tudjuk alakítani.

Az egyik szemünk sír, mert hát baszod, limfóma, a másik vidám(abb), mert a szar közül azért még az egyik legjobbat húztuk be, a harmadik meg meg van könnyebbülve, mert végre tudjuk, hogy mi a feladat, mitől voltak a lázak, látszik az út, stb. És nem, nincs három szemem, és a kemó eredményeként se számítunk változásra ebben a kérdésben. (Csak az összes többiben.)

Írok majd még bővebben, főleg ha nekme is rendelkezésemre áll bővebb infó. Köszi a sok ránk-gondolást, sokat jelent, és ha tetszett a poszt, lájkoljátok az oldalt többen!

Over and out. Ja, illetve nesze egy krumpli, Föld Napja alkalmából.