Jelentem, nyool ásós-utódos korszaka véget ért, most nagyon aranyos és emberközeli, mindig jön simogatásért. Cute.
Címke: blog
Beton status vs dekoráld otthonod rovat: homemade kaparófa.
Tegnap tökéletesítettünk egy korábbi ötletet, hogy Betonnak végre rendes kaparófája legyen. Az alapötlet abból áll, hogy a kanapé szétrombolása helyett a galéria lábát betekertük szorosan spárgával, és azóta ott élesít körmöt a macsek. A tökéletesítés pedig az, hogy az eredeti 40 méter spárgára (ami kb. 40 centi magas kaparófelületet eredményezett) rátekertünk még 100 métert, így már kb. 120 centi magas kaparófánk van, ami ráadásul dekorációnak sem utolsó. A művelet egyébként kétszemélyes és meglehetősen pepecs meló, ha erre adod a fejed, 2 órát legalább tárazz be. (Eredménye még 3 óriás vízhólyag az ujjaimon, ami közül az egyik ki is szakadt, természetesen az, amelyik a legrosszabb helyen van: a gyűrűs (heh) ujjam középső percének hajlatában. Eddig nem tudtam, hogy gyakorlatilag minden művelethez szükséges ez a konkrét ujjperc, és kedves extra, hogy a hajlat miatt nem forr be ez a rohadék. Legalább részben kivontam magam a mosogatás alól.)
Készítettem pár lusta fotót, további képeinken: Beton, amint mindenféle helyeken aranyosan alszik. (Giccs.)
Tengerszint-emelkedés egy pohár vízben.
Minibotrány van a BoingBoing-on: Charles Platt-et, akit talán lehet environmental scepticist-nek bélyegezni, gyakorlatilag kiutálta a BoingBoing San Franciscoban és Al Gore-on szocializálódott közössége. Be is fejezte a vendégbloggerkedését idő előtt, érezhetően némi sértődöttséggel az utolsó postban. Érdekes debate ez, mert Platt nem egy Hummert vezető redneck, aki szerint mindenki kommunista, aki egyetért vele; egyszerűen (és hozzáteszem: kulturáltan, sőt! előre látva/jelezve, hogy ezzel e felfogással, ezen a fórumon biztos parasztlázadást idéz elő) kérdőjelet tesz sok olyan „eredmény” mellé, amit mi, tudatlanságunk miatt, simán evidenciának fogunk fel, illetve elmorfondírozik, hogy milyen érdekcsoportok lehetnek a globális felmelegedés-lobbi mögött. Az egész párrbeszéd eredője persze az, hogy milyen tudatlanok és manipulálhatók vagyunk mi, olvasó emberek is — mindkét irányba.