Ha igaz a babona, akkor idén ordenáré mennyiségű pizzaevés (de remek pizza, úgyhogy megéri) és kevésbé (egyáltalán nem) ordenáré mennyiségű jäger-sör kör után Star Wars részeket fogok nemnézni-hanem-beszélgetve-röhögni-sokat. Ha igaz a babona, akkor reggel, 4 óra alvás után, -10 fokban fogok a havas-fagyott erdőben kutyázni (majdhogynem megéri, télre kiköltöztek a csövremeték). Ha igaz a babona, akkor hazaérve pont felébred Jul, én pedig leülök a gép elé, és az IT Crowd harmadik évadjának (leadták, és mi teljesen lemaradtunk róla!) letöltése közben összeszedem, hogy mit csináltam aznap hajnalban/reggel, és elkezdek írni arról, hogy mi lenne, ha igaz lenne a babona. Ha igaz a babona, akkor következő lépésként megakadok, hogy mivel lehetne még emelni az egyébként sekélyes stilisztikai érzékről tanúskodó gondolatfolyam fényét (boldog új évet kívánva talán? de az olyan klisés, elvetem az ötletet azért), majd rövid, de eredménytelen gondolkodás után jó bőven megszórom a készülő cikket tagekkel, aztán megnyomom a „Publish” gombot.
Címke: blog
Moore és Curtis.
Kínai fehér teát iszunk és The Persuaders részeket nézünk, úgy talán ismerősebb, hogy „Minden lében két kanál”. Egyike azoknak a sorozatoknak, amik nem vesztettek a bájukból az évek során.
Rég esett szó Betonról.
Beton (amióta nem férfi, százszor annyira gyerek) élete első valódi kajáját eszi. Eddig ugye evett száraz macskatápot, meg szötymétés-csuszpájzos macskatápot, és aszpikos macskatápot is, bár ez utóbbit hanyagoljuk, mert nem szereti. Na de most! Tegnap este Nörszéknél (fellow bloggerre linkelek, mint a Hőskorban!) zseniálisan omlós csirkét ettünk, aminek a maradékait doggie bag, pontosabban kitten bag megoldás keretén belül hazahoztuk, ebből kapott most reggelit. Vicces látvány, amikor valami új kaját kap (itt főleg az új állagú kajára gondoljunk), mert eleinte nem tudja, hogy mit csináljon vele. Aktuális példával élve: a csontokat pofozgatja, a bűrkék közül pedig egy jól megtermett darabot szájbavéve körbehozrdozott a konyhában. Most úgy látom, hogy végül a konyhai szőnyeg nyerte meg a kaja elhelyezésére legalkalmasabb pont címét, aminek nem örülök maradéktalanul, de azért aranyos. (Ha a nappaliba behozza, kizavarom, mindennek van határa.) Azt is sejteni vélem, hogy ráérzett a valódi hús ízére, mert kétpofára zabálja, ide hallom, ahogy csámcsog.
Tudni kell egyébként, hogy Beton a Whiskas Juniort sem úgy eszi, mint a fajtársai: valószínűleg túl sokat nézte, ahogy mi reggelizünk (és hát lássuk be, idegen macskáktól biztos nem leshetett el normális viselkedésformákat), mert belenyúl kézzel (illetve: mellső manccsal) a Whiskasos tálkába, kiemel egy szimpatikus darabot, majd a kezéről leeszi. Tüneményes, bár kevéssé produktív, főleg mivel az ivás is ezzel a módszerrel történik: belenyúlunk a vizestálkába, majd lenyaljuk a kezünket. (Alternatív vízforrás a zuhanytálca — ezt azóta a nyool is eltanulta tőle.)
(Hopp, „kéz”-nek hívtam egy macskának a mellső lábát. Ez a vég.)
(-tag.)
Hát így eszik a Beton, egyéb időtöltései között továbbra is nagyon bújós (a reggeli kávé-és-RSS rituálém szerves része, hogy az ölemben macska fekszik, feje vagy a kezemen, vagy a billentyűzeten), nagyon játékos (amitől nyoolnak nem mindig őszinte a mosolya), és nagyon személyiség. Érdekes ez, figyelni ahogy fedezi fel a világot, tanulja, hogy a tükör az nem másik macska, a tévé csak egy eszköz és a rajta levő 40 centis rovar nem valódi, a kaják pedig különbözőek, és különböző módon lehet őket megburkolni.
Speaking of, úgy látom, a csirkebőr evésénél nem várt komplikációk léptek föl, elkél a segítség.