14 órás munkahét.

Az a felismerés ért ma, hogy amikor már teljesen zokni szinten ki vagyok merülve, akkor egészen jól esik Paul Oakenfoldot hallgatni, illetve tágabb értelemben vett trance stílusú zeneszámokat.

Aztán az a felismerés is ért, hogy a városunk még mindig teli van freakshow arcokkal. Erre akkor jöttem rá, amikor egy szép kapualj fotózása közben (igazából helyett) a semmiből ott termett és zavaróan közel jött egy figura (saját elmondása szerint „a rendőrség és a polgárőrség munkáját segítő” személy, de a személyt már csak én teszem hozzá, mert ő nem bocsátkozott a mondat alanyának konkretizálásába) és elkezdett nekem a terrorfenyegetettségről és a bűnözésről beszélni („…de hisz biztosan olvas újságot” – mondta), miközben kérdezgetett, hogy „mi keltette fel az ön érdeklődését ebben az objektumban”, „mit fotózott”, meg „a környéken lakik-e ön”, illetve „merre dolgozik ön”. Először azt hittem, hogy az mp3-lejátszóm és/vagy a fényképezőgépem kell neki és mégcsak nem is fizetne érte (Csuday pajtás jut eszembe ezen a ponton, csak ő feleakkora, mint ez a fazon volt, bár kétségkívül nagyobb háztartási gépekben utazik), aztán egy pillanatig elgondolkodtam, hogy talán mégis inkább NBH-s (mint utaltam rá, látszott rajta, hogy nem 40 kiló, és egy bizonyos államvédelmi szint fölött igazából nem nagyon lehet megkülönböztetni őket a közönséges bűnözőktől, mint ahogy a munkájuk se sokban különbözik — de ki a fasz lakik a Frankel Leó úton akit ennyire védeni kell?), aztán miután továbbálltam („ha nincs több kérdés, akkor én mennék is tovább” – mondtam, mert jobb nem jutott eszembe), végül afelé konkludáltam, hogy valószínűleg csak a mindenkori helyi freakshow pöcs, aki minden, kicsit is lassabban haladó járókelővel kapcsolatban gyanút fog, hogy ez biztos téglánként akarja elhordani a házat.

Később jó hírt kaptam, de ez már egy másik történet.

Fotó pedig nincs.

Kínai teázó zen kora reggel.

Van a Margit-hídnál, a Vidra utcában egy kínai teázó, meg mindenféle kínai csip-csupokat (biotea, meg biobio, meg ilyenek boltja). Előtte áll a TAO-002 rendszámú BMW X5.

Batch update: Lakás, Beton, Ubuntu, etc.

Delay van, úgyhogy bullet pointos batch update. (Beh szép mondat volt ez az előbbi.)

  1. A HQ-ba megérkezett az új (most már talán végleges) szárítós mosógép. Még egy matricázás vár rá, hogy szép is legyen. Ugyanide megérkeztek az új bútorok is, polcok, szekrények, fekete-barna, szép. (Bár még hiányos.) Az, hogy a DVD-játékos tetején nincs 10 centi vastag irathalom, külön felemelő.
  2. Beton (aki most meglehetősen hülye pózban, kétlábon áll az ablakban) nagy léptekkel halad a férficicává érés útján (ami persze zsákutca, de ezt ő még nem tudja szegény), melynek egyik állomása, hogy szombaton (az esti buli előtt, mikor máskor) lepössentette az egyik babzsákfotelt. Szerencsére goto #1, bevágtuk a mosó- és szárítógépbe a huzatot, de nem figyeltünk oda a másik babzsákfotelre, ami ekkor szabaddá vált — le is pisilte azt is. Mondom, jó dolog a szárítós mosógép.
  3. SomaVasárnap kirándultunk: libegő fel (köd volt), aztán gyalog meg kicsit busszal (mert siettünk) a hegyen a temető mögött. Tudtad, hogy a 158-as busz megszűnt? Most valami 291-essel lehet a libegőhöz felmenni, ami a Nyugatitól indul. Wtf. A kirándulás végállomása pedig Soma baba volt, aki hatalmas, általában kijelenti, hogy eöeö, és vigyorog. (A képen épp nem. Viszont hasonlít Curt-re, exkollegák, nem? Kicsit. Csak aranyosabb.)
  4. Tegnap pedig kb. 16-17 év ügyfélség után végre sikerült otthagynom az OTP Bankot. Elegem lett a rendszertelenül küldözgetett és emiatt átláthatatlan üzenetdíj, meg ilyen-olyan díj SMS-ekből, a drágaságból, és abból, hogy ha nagy néha be kellett mennem egy fiókba, egyből 20 évvel ezelőtt éreztem magam. Természetesen a bankszámla megszüntetése nem ment egyből, és természetesen a maradványköltségekre otthagyott 1060 forint nem volt elég a két hét zéró használattal járó tételekre, így végül még valami 794 forintot rá kellett fizetnem (tehát, hogy kétségek ne maradjanak: 2 hét, ami alatt semmit nem csinálok a számlával, 1854 forintba kerül), de szabad vagyok, és Raiffeisenes. (Egyébként amikor bementem felmondani és álltam a pultnál, a mellettem levő 2 másik pultnál is számlamegszüntetés volt. Már kezdtem egy újabb Postabankot vizionálni, de hát ez az OTP, amíg nyugdíjasok vannak, ez nem megy tönkre.)
  5. Vasárnap felkúszott az Ubuntu 8.10 (Intrepid Ibex, végre egy név, amiből nem valami perverz iskolaigazgatóra asszociál az ember), pattan, szép, de eltűnt a Network Manager ikon a jobb felsőből (egy ideig), és sajnos még mindig nem vagyok kibékülve az F-Spot nevű Picasa-szerű fotómanagerrel. Jó lenne valami az általam kb. 9 éve használt (és azóta funkcionalitásban mit sem változott) GQView helyett (aminek a legnagyobb hátránya egyébként az, hogy nem cache-el és emiatt 8 Megapixeles képeknél tetűlassan tölt), jó lenne megszokni az F-Spot felületét, jó lenne, ha pl. nem a Gimp-nek kéne EXIF alapján beforgatni a képeket, hanem pl. importáláskor megcsinálná a program, jó lenne, ha én adhatnám meg az importálás célfolderének elnevezési sémáját, de nem. Pedig egyébként tetszene ez a blogszerű listázása a képeimnek, a tagelés (persze ennek hatékony kihasználásához újra kéne gondolnom a képarchiválási eljárásaimat), a fasza kis export extensionök, amiket akár beizzíthatnék, hogy ne az egyébként nagyon gyors parancssoros megoldással pakoljam fel a seenoevil gallery-ket. Valóban natív Picasa is jó lenne, de nincs.