Címke: varosminor

Elénekeltük: Zapali sa gora a Zeneakadémián.

Zapali

To: [varosminor]
Date: Mon, Apr 27
Subject: [varosminor] FW: [halasto] Re: micsoda (teg)nap!

sziasztok,

nem szoktam ilyeneket írkálni, merugye merugye. és nekem bár a koncert
is természetesen nagy katarzis volt (és bár ugye néhol a szerző nem
így írta a darabot, de psszt!), úgy érzem nyomokban sem volt bennünk
az a gát, ami a tavaly év végi koncerteken ott volt, hogy kurvára
tudjuk, csak valahogy nem jön ki, elóvatoskodjuk. persze még felvétel
meg minden és akkor majd megcáfol engem mindenki talán, remélemnem, de
szerintem most *megszólaltunk*, ami egy újabb pipa a VMinor kicsi todo
listáján :)

na de az igazi katarzis az elmúlt fél éves próbafolyam. Jul a
megmondhatója, hogy hazamentem, leültem a kanapéra, és annyit mondtam,
hogy bazmeg, olyan fasza dolgokat rakunk össze ezzel a kis kórussal.
visszaemlékeztem az első próbára, amikor megkaptuk a kottát és
hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ott helyben feladjam, vagy inkább
hisztérikusan röhögjek (gondolom ez utóbbi lett végül, bár nem
emlékszem), és ehhez képest most tegye fel a kezét, aki nem
majdnem-kívülről (majdnem, mert ugye ott a kánon) nyomja, 7/8-ban, és
bazmeg tudjuk!
szóval nekem mint kórustagnak ez az utóbbi fél év az, amiért köszi
Georgi és természetesen *köszi Andi*, mert minket koncentrációban
ennyire még a Pécs se hozott össze, pedig az is hatalmas lépés volt!

és éppen ezért nekem erről a fél évről ez a kép a mementó, amiről
mindig emlékezni fogok az időszakra:
http://photo.lipilee.hu/galleries/file/2009/2009-04-25-zapali_sa_gora/2009-04-25-georgi.jpg
hogy milyen rohadék kimerültek vagyunk így az utolsó próba után, és
kész a folyamat, és már csak a megmérettetés van, és Georgi elmeséli,
hogy mi újság a koncert szervezésével.
és ezért ez az a kép, amit Georgi emlékbe kapott. ha akarod Georgi,
kinyomtattatjuk a Színművekkel teherautóponyvára, és kibélelheted vele
a Hollandiai lakodat, vagy becsomagolhatod vele az ottani
Zeneakadémiát, ilyesmi :)

szóval köszi.
lee

Hétvégelog.

(Előre elnézést kérek, de itt most egy postban fogok szólni kórusfellépésről és lomtalanításról. Időhiány, az, meg főleg géphiány.)

Szombati koncert jól sikerült, főleg ahhoz képest, hogy az egyik szoprán most költözött ki Londonba, egy másik szoprán és egy alt hangszálgyulladással itthon volt kénytelen maradni, és hogy a négy darabból kettő olyan, amiben szinte mindenki külön szólam (tehát volt olyan, hogy konkrétan hiányoztak szólamok – bár ez backstage titok). Jó buli volt, a csábiak vendégszeretetét imába foglalom, tavaly is, most is annyi szeretetet kaptunk tőlük, ami egy budapestinek mindig meglepő. Köszi a meghívást, köszi a lehetőséget, köszi a tapsot, köszi a mindent.

El is jöttünk (sajnos) korán, mert vasárnap Solymárfork lomtalanítás projekt volt: az összes szart eltakarítottuk, a faház, jelentem, üres, és a kertkapun is be lehetne állni, ha lenne már mivel. (Gyalog beállni, ugye, nem egy nagy kihívás, azt alkoholizmusnak hívjuk.) Pár kép, tényleg csak for the record, meg hogy néha kapcsolódjanak a no evil empire haderőnemei.

faliképVasárnap a masszázságy után végre oda tudtuk adni a másik anyaszülinapi ajándékot, a vaklármázott ponyvára nyomtatott 42×56 cm-es színhangulati fotókat. Gyönyörűek lettek, egy pszichológus és egy pszichiáter egybehangzó véleménye szerint a középsőnek még jelentése is van — egészen büszke vagyok, hogy mindhárom alapanyag-kép saját. (Ha Ön is szeretne lipilee fotót az Ön falára, vegye Ön fel a kapcsolatot Ön velem az oldal alján található link segítségével Ön.) A nyomtatásért és azon belül külön a gyönyörű színekért, meg a „vaklárma” és „SX7” fogalmakért (szóval a technikai segítségért is) pedig köszönet a Színművek kollektívájának.