Remek péntek esti vacsit költöttünk a nevezett egységben, a Böszörményi út és a Csörsz utca sarkán. Egyrészt imádom ezt a környéket (ahol egyébként gyerekkorom nagy részét töltöttem): párszáz méterre vagy a BAH csomóponttól és a MOM Parktól, mégis kisvárosban érzed magad, főleg így a nyári péntek estéken nincs semmi forgalom, nyugi van és csend.
Természetesen a kerthelyiséget választjuk, kellemes színvilág, műrattan kertibútorok, erről Jul biztos bővebben tud értekezni. Az étlap ízléses, egyedül a vesszőkkel állnak hadilábon — a nyomtatott és online változatban is. Kevés étellel (tétellel) operálnak, ez biztató. Rajtunk kívül 2 asztaltársaság (egy baráti és egy üzleti) és talán 2 pár, szolidak. (Elgondolkodtató, hogy egyes helyek vajon mennyire tehetnek arról, ha maffiózók szoknak oda.)
A kiszolgálás hibátlan: a pincér pont akkor van ott, amikor kell (be van kamerázva a kerthelyiség), a kommunikáció visszafogott, de nem modoros, nem feszengsz a sznobériától. A rendelés felvétele és az italok (limonádé, mi más) kihozatala után a ház kis csemivel kedveskedik: egy furán görbülő kanálban márványsajt, málna, talán sárgadinnye és valami öntet — szokatlan, de kifejezetten harmonikus!
Mivel a desszertek baromi jól néztek ki, kihagytuk az előételt, a túlzabálás elkerülése végett. Persze pont a rendelés leadásakor észrevettem a „Vargánya krémleves gyömbéres libamáj öntettel és mazsolás kalácsmorzsával” tételt, de akkor már nem változtattam. Főételek: „Vajban sült lazacfilé kesudiós parajjal, friss gombával, gránátalmával és narancsmártással” Julnak, „Egészben sült szűzpecsenye sajtos pármai sonkafalatokkal, szalvéta-gombóccal és salátával” nekem. Mindkettő tökéletes választásnak bizonyul, „pontjó” adagok, nagyon ízlésesen elrendezve a fura alakú tányérokon, az a fajta kaja, amit jól esik lassan enni.
Desszert választások: „Citrusos túrókrém friss málnával és ropogós rétestésztával” Julnak, „Guanaja Csokoládé torta vanília fagylalttal” nekem. A látvány megint szuper, és a desszert is annak bizonyul: gyakran fordul elő velem az, hogy látvány/elnevezés alapján megkívánok egy desszertet, aztán miközben eszem, már inkább azt érzem, hogy nem az igazi. (Azt hiszem ez attól lehet, hogy alapvetően nem vagyok egy sütis ember.) Itt ilyen nincs, a csokitorta pont annyira könnyed, amennyire egy ilyen vacsora után kell, a kis ostya, a csümölcs ízek pont jó helyen vannak, tényleg megkoronázása a vacsinak, vidám végszó.
Összességében remekül éreztük magunkat, a Caffe La Terra bevonult a kedencek közé, péntek esti könnyed vacsorára tökéletes.