Hit the charts.

Hát ilyen, amikor bedobozolják az embert. (Ilyen, és még ilyenebb: még kb. másik 3 doboz.)
Holnap költözés, a mai nap volt (remélem) a legstresszesebb, kergetni az Internet-szolgáltatót, hogy mikor lesz az átállás, stb. Unalmas kívülről, belülről tiszta extrém sport.

El vagyok maradva kicsit, több dologgal is. Először is: Levi, költözés után kisdobos becsszó, hogy megcsinálom végre a Leviblogot. Aztán igény van rá, hogy kereshető legyen az enyém, hát az is meg lesz csinálva. (Szép magyar szenvedő szerkezet.) Jellemzően annak idején úgy ítéltem, hogy sose fog kelleni a keresőfunkció, ezért nem egyszerűen kikommenteztem a forrásból, hanem ki is töröltem, pedig általában nem szoktam. Hüülyee.

Aztán, tegnapi ICQ-párbeszéd-morzsa Julkával, ami viccesség-gyanús:
lipilee: van egy istenno alkalmazottunk valahol kazahsztanban

julka: kazahsztán? az aszthán messze van
Nem árulom el, milyen szövegkörnyezetben, mikor, és kik között jött létre a fenti társalgás, legyen ez egy kiragadottságában is vicces titokzat-fecni.
(És különben is: a szereplők a fantázia szüleményei, bármilyen hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve lehet. Richard Nixon nevű személy nem létezik.)

(Az a szép a salesperson-ökben, hogy nem tudnak halkan lenni. Azt hiszem, ez zenész szórakozóhelyeken nagyon jól jön nekik, és tényleg: végülis miért ne ott köttetnének új üzletek.
On the other hand though, elkussolhatnának már igazán, mert beszakad a dobhártyám, úgy üvöltenek, mint egy kibaszott csorda.)

Most pedig stresszes nap végén harapok valami sört (a már harapott mellé), elmegyek moziba, beszélgetek, alszom. (Felébredek, költöztetek, stb.)

One thought on “Hit the charts.”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.