Egoism, part two. By lipi sun lee.

A nap kínzó kérdései:
1. Miért nincs pl. olyan, hogy a digitális fényképező akksiját USB-n lehessen feltölteni? (Ha már úgyis be van dugva.)
2. Miért van a fülemben a Scooter “O-o-o-ooo-o-o, oo-o-o-ooo-o-o.” szöveggel rendelkező száma napok óta?
3. Miért hagytam messze-otthon azt a hangfalkábelt, amivel most ki tudnám űzni a Scootert? (Kiűzni a Scootert, éérteed.)

A hétvége totálisan szubjektív és minden politikai egyensúlyt nélkülöző összefoglalója, photoblog style (ismét).

Ma meg rendes bicóteljesítmény: Mokka-Blaha reggel, Blaha-Óbuda délután, Óbuda-Mokka este. És amit mindebből megtanultam, az az, hogy van mit tanulnom városi közlekedésből. A sebesség rendben, de én be voltam eddig korlátozva a járdára és az út jobb szélére, pedig ott van kérem a villamospálya, a dugóban araszoló autók közti járható tér, szinte áramütésként ért a felismerés, hogy milyen lassan haladtam eddig.