Azt szeretném még hozzátenni az előzőhöz, hogy valószínűleg a kezünk (macsósan: bicepszünk, persze macsósan nem említünk meg semmiféle igénybevételt negatívan: baze’ az volt a király, ahogy az a kis ér, ami mindig kidagadt, most megint kidagadt, mert emeltem a bringát, király, hö) jobban megsínylette a mai cuccot, mint a lábunk (combizom, ugyebár; a vádlimon kidagadt az a kis ér, ami mindig ki szokott), nem igaz, hogy miért nem lehet egy út, ami végig a Dunaparton megy, és miért kell folyton átemelgetni járművet kerítésen, gáton, itt-ott.
Jarrett-et hallgatok megint, Köln Concert, kicsit pozitivistább, mint a Paris, ennek ellenére (vagy épp ezért) nagyon jól esik. (Ilyen időket élünk mostanában.)