Elképesztő viszont, hogy mennyire a blogszcénáról szól ez az egész most, talán a történelemben először. A világ egyik legfejlettebb városában történik a dolog, és hirtelen minden blogger hírforrássá avanzsál: kimennek a telefonjukkal és moblogolnak (a Flickr szinte elérhetetlen, mert nyilván azt nézi mindenki képekért, még a hírügynökségek is), vagy otthon ülnek és blogolják, amit az ablakból látnak, “internet még van, a buszok már nem járnak”, rettenetesen emberközelbe hozzák az egész eseményt. (Érdekes elgondolkodni ezen: mit csinálnál te, ha itt lenne ilyesmi. Kimennél blogolni, valld be.) Megint mások a kommentboxban ajánlanak segítséget, az egész community megmozdul. Mivel a mobilhálózatokat kisajátította a sereg meg a rendőrség, marad a net: kapcsolatépítés népszerű blogokon keresztül, hogy mindenki életben van-e. Google maps, Wikipedia, minden akcióba lendül, csak győzd kiválogatni, milyen információ kell neked.
Hihetetlen, fennen hirdeti az egész a blogszcéna általi megbaszatását a világ médiájának. (Ha György Péter lennék, azt mondanám: “a blogszcéna, mint jelenség”.)
Le vagyok nyűgözve.
Felmerül az a kérdés is, hogy mi történne itthon egy ilyesmi után. Szerintem mindenki szaladgálna körbe-körbe, Lamperth Mónikával az élen.