Novemberhét.

November hetedikét Oroszországban már nem ünneplik hivatalosan – nem munkaszüneti nap, annak ellenére, hogy a mi ottani irodánk azért megszavazott magának egy szabadnapot, és ügyesen fel is tették erre az alkalomra a karácsonyi out-of-office üzenetet a telefonrendszerre… Hiába, van ott még hova fejlődni. (Igaz, az agy kapacitása adott, úgyhogy néha nem sok reményt látok erre.)
Albániában viszont áramszünettel köszöntötték a jeles ünnepet, írtam is róla akkor, nem gondolva arra, hogy fogok én még ezzel szórakozni. Nos, mint másnap kiderült (amint azt addig is tudtam, csak nem kattant össze), van nekünk irodánk Albániában is, írtak is nekünk, hogy ők akkor mostantól csak este 5-re járnának be dolgozni: akkor visszakapcsolja az áramot a jóindulatú szolgáltató, meg hát egy olyan országban, ahol nincs áram, munka se nagyon folyik, úgyhogy este 5 és 7 között el is intéznek mindent, amit kell.
Side note: belegondolsz egyébként? Milyen, amikor egy országban nincs áram!? Mennyire kell működésképtelennek lenni ahhoz az egész államgépezetnek, hogy ne legyen áram!? Ráadásul a hírek szerint ez 2-3 hónapig így lesz! Ezért buktam ki azon a rövidtávú és nem túlzottan konstruktív gondolkodáson, amit időnként itthon tapasztalni pl. Paks ügyében. Zárjuk be, bontsuk le, a helyét sóval szórjuk be, és aztán pisiljünk rá, oké, és aztán? Albánia esete azért durvább, mert Magyarország ugyebár kereskedik is árammal – ha többlet van, elad, ha hiány, vesz. Tehát Paks hiánya nyilván nem vágná földhöz annyira a szolgáltatást, mint abban az országnak eufemizált kupiban, de megdrágítaná, földhöz vágná helyette a gazdaságot, stb. (Netezni tudnánk továbbra is, de lehet, hogy tényleg csak gyertyafénynél lenne anyagilag is vállalható.) Komolyan, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy tőlünk párszáz kilométerre hogy fajulhat odáig a helyzet, hogy hónapokig áramszünet van. De térjünk vissza az eredeti témához.
Szóval a tiranai iroda felfüggesztette működését, mi pedig elkezdtünk alternatívák után nézni. Vegyünk egy generátort, akkor működnek a számítógépek. Oké, csakhogy nincs internet, mert nincs internetszolgáltató. (Mert nincs áram, bazeg!) Oké, akkor műholdas internet – és itt meglepetés ért.
Találtam egy szolgáltatót, Tempest Telecom, aki – többek között – műholdas netszolgáltatással foglalkozik, a szolgáltatás típusához képest elképesztően jó árakkal. Figyelj:
Műholdas eszköz (kb laptop méretű, 2 kiló, 36 órát bír a saját akksija): 475 USD
Havi előfizu: 35 USD
Forgalmi díj (MB-onként): 7,92 USD
Fogtad? 2 kilós eszköz, és ha csak a mailjeidet töltögeted le naponta meg chatelsz egy kicsit szöveges üzemmódban, akkor napi 8 dolcsi alatt kijössz, vagy mondjuk havi 300 USD! 60 ezer forint, és ezért a fél világon bárhol be vagy dugva. Nem azt mondom, hogy a 2 megás ADSL-emet erre fogom lecserélni, de amikor régi álmomat megvalósítva egy Lada Niva fedélzetén átrombolok Szibérián Kamcsatkába, akkor pl. tuti veszek valami ilyesmit. És hát azt se felejtsük el, hogy a régi műholdas megoldásokhoz képest ez mekkora könnyítés civil- meg segélyszervezeteknek, akik az isten segglyukába mászkálnak mindenféle “-sújtotta” területekre. Olcsó, portábilis, mi kell még. (Egy generátor, ami vagy van az autódban, vagy veszel egyet 1000 Euróért.)

Krisztus után 2005-öt írunk, és a műholdas internet magánszemélyeknek is elérhető.