Nyíltság vs. nem.

Anno az IQKakao Klub egy szakaszában vitatkoztunk azon, amit magwas felvet. Hogy a teljes nyíltság, vagy a privacy minél inkább való őrzése a célravezető. Az eredeti vita ott választásokról szólt, hogy melyik jobb: az amerikai rendszer, ahol gyakorlatilag nyílt titok, hogy ki kire szavazott, hogy ki mennyit költött a kampányára (viszont nincs rajta korlátozás), vagy a magyar rendszer, ahol látszattörvényekkel szabályozzák mindkettőt, holott köztudott, hogy a pártok illegális adatbázisokkal rendelkeznek a szavazópolgárokról, hogy a kampányra törvényben előírt összeg röhejesen kevés és mindegyik párt a többszörösét költi el, a törvényt ügyes húzásokkal megkerülve. Tehát hogy az a jobb, hogy egy rendszer maximálisan nyílt, következésképp gyakorlatilag bármit szabad, cserébe viszont maximális a kontroll és sérül az egyes ember privacy-ja, vagy hogy egy rendszer lehető zárt, és minden susmus a háttérben megy – látszólag viszont védve van az egyén saját adataihoz fűződő joga.

Vegyük észre (mondtam ezt akkor is), hogy ez egy analógia: nyílt forrás versus zárt forrás. A lényeget pedig magwas is megfogalmazta: “az államnak rég megvannak az adataid, a többi bűnöző meg megszerzi ha akarja”.

Az analógia okán mellszélességgel álltam ki (Levivel együtt) a nyílt társadalom mellett, és többnyire ezt teszem ma is. Ami az általam korábban postolt hírben az igazán elszomorító és riasztó: hogy éri el az amerikai kormány, hogy az amerikai állampolgár, aki hagyományosan inkább a nyílt, mint a zárt megoldások híve, elkezd félni a saját országától, elkezdi félteni a saját adatát. Ha az efféle privacy-t megőrző dolgonak piaca van odaát, az azt jelenti, hogy ott is beindult a FUD, hogy neked az a jó, ha titkolózol, mert akkor senki nem talál ki rólad semmit.

Ez rémisztő, ez bullshit.