Welcome to paradise.

Na és akkor Ozora, szuperlatívuszokban.

Nagyon kevés dolog van az életemben, ami akkora boostot adott a hozzáállásomnak, mint a 2002-es Solipse ToGatheRing. Erről majd egyszer részletesebben, addig csak annyit, hogy azóta két Ozorafest-et jártam meg, és bár teljesen más a hangulat, amit emez nyújt, az a pár nap feledhetetlen, évről évre.

Az élmények még feldolgozóban, a fotókat viszont sikerült valamennyire rendberakni (az eredeti kb. másfél gigás mennyiséget 54 megára szelídíteni), így aztán nézz fotóblogot (klikk visszafele), vagy a teljes galériát (teljes, hah, kb. a teljes mennyiség harmada talán – a teljest csak a kiváltságosak), esetleg a tavalyi képeket – hozzá pedig hallgass matching zenét: Son Kite-ot, aki a legnagyobbabb partit nyomta vasárnap délután (mondja a táncoló fotós), a ’99-es Solipse himnuszát, Etnica-t, Fluke-ot (igen, a goa party olyan, mint a Matrix megfelelő jelenete), Star Sounds Orchestra-t, na és persze L Coco-t. (Karlo, te Colorstar-t is hallgathatsz, bár azt mondják, hogy a szombati koncertjük szar volt.)

Pár alapvető szabály a goa fesztiválokkal kapcsolatban:

  1. Goa fesztiválon vannak a legjobb csajok: vékonyak, szépek, mosolgyósak. Az okait most ne feszegessük, mert hamar eljutunk a kokó-vegakaja-fű-tribaldance goanégyszögbe.
  2. Béke: unlike Sziget, itt teljesen nyugodtan mászkálhattam a Son Kite szett alatt elszálltan táncoló emberek között, még objektívet is cseréltem – semmi baj nem történt.
  3. A közhiedelemmel ellentétben úgy tűnik, hogy a goa-arcok szeretik, ha fotózzák őket: a lencse észrevételére általában a mosoly, időnként pózolás a reakció (példák: ő és ő). (Természetesen ha te megtalálod magad a képek között és nem szeretnél ott lenni, szólsz, és én azonnal eltávolítom a képet.)
  4. Goa fesztivál végén mindig vihar van. 2002-ben is, tavaly is (ha jól emlékszem), és idén is percekkel a vihar előtt hagytuk el a terepet. Gyönyörű látvány volt az úton hazafelé menve jobbra tekinteni, és látni a konstans villámlást. (A vihart pedig pont elkerültük, nem úgy a dugót utána.)
  5. Mindig vannak jellemző arcai a fesztiválnak. Tavaly ő volt, kalappal és bottal, idén egyértelműen a buzi indián (aki se nem buzi, se nem indián, lévén német – de a kép magáér tbeszél); 2002-ben Fish.

7 thoughts on “Welcome to paradise.”

  1. Jaj, de sajnálom, hogy végül nem mentem. :'(
    Ez az a Fish, aki a ’99-es Solipse-ot szervezte?

  2. Mint elsőbálozó lelkesen csatlakozom a giga-mega tömjénezéshez.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.