The savanyúcukor experience.

Bekonfigolódott (bekonfigoltuk) egy Linksys WIP330 vagy milyen kis wifi SIP telefon – attól a ponttól, hogy rájöttünk, hogy hova kell még beírni a usernevet, annyi volt az egész, mint egy snap. A készülékre egyébként nagyjából tegnap keletkezett az igény, ráadásul eredetileg 9-ei határidővel, ami 5-ére módosult, a nagyon gyors és nagyon profi (és eredményes!) intézkedésért köszi van az OpenNetes srácoknak.

A nap folyamán két nagyobb rémület ért. Először amikor kézbevettem a genfi repjegyemet és belémnyilallt, hogy Svájc bizony nem EU-tag. Tekintve, hogy kb. 2 éve útlevél nélkül operálok (ami annak rendje és módja szerint le is járt), ez akkor érzékenyen érintett – szerencse, hogy kb. 2 perc alatt kiderítettük, hogy (csakúgy mint a horvátok esetében) új típusú személyivel beengednek.

A másik meg a netpincer.hu-t böngészve, amikor majdnem nem találtam az Avantit a listában, de aztán meglett: kb. 5 másodperc rémület. Sajnos salátában nem olyan jók a srácok, mint pizzában… Szerencsére rendeltem egy tiramisut is, bevált termék, és ellenpontozza a saláta által képviselt íz- és egészségeséletmód-mumust is.

És most következik ami még nem volt: Blackberry-t telepítek – a laptopra.

5 thoughts on “The savanyúcukor experience.”

  1. Úgy érted blackberry ‘klienst’ amivel belső mailt lehet ‘blackberry protokollon’ keresztül elérni?
    Mer’ az engem is érdekelne, tekintve hogy qrva checkpoint VPN-t nehéz linuxolni.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.