Scott Adams a copyright-tal kapcsolatos bűntényekről.

Scott Adams, a Dilbert figura zseniális rajzolója talán az egyetlen a daily RSS-rollomban, aki határozottan és nyíltan ellene van napjaink nyíltkultrás kezdeményezéseinek (hm, talán még a Tóta ilyen), amiket most az egyszerűség kedvéért rendezzünk a Creative Commons nonprofit licenszeinek ernyője alá. (Mert nem a licenszek mibenlétéről van most szó.)

Az oka nagyon egyszerű: próbálta (emlékeim szerint ekkortájt), és nem jött be neki anyagilag. (Szemben mondjuk Cory Doctorow-val, aki esküszik a “papíron is kiadjuk, CC alatt is elérhetővé tesszük” modellre.)

Scott Adams a múlt héten témájává tette a copyright-ot, a maga raffinált stílusában. Az alapkérdés persze: a copyright megsértése vajon lopás-e? Szerinte a válasz igen, de természetesen az egész post arra szolgál, hogy az olvasók hozzáadják saját véleményüket:

You may now activate your cognitive dissonance and explain in the comments that every time you violate a copyright, the free publicity it generates for the artist is proof of your goodness. To make your argument extra powerful, note that you once knew a guy who bought an extra CD because of the 12,000 songs he took for free.

És természetesen az olvasók hülyék és hozták, amit Scott várt: az adott postra több száz komment, és bár nem olvastam őket (nincs threshold-rendszer, lol), de eléggé csöpöghet belőle a kgnitív diszonancia, mert Scott maga is meglepődőtt a mértékén. A két konklúzió renszer, amit az olvasók hoztak:

  1. Jó emberek nem bűnöznek.
  2. A bűnözők tövényt sértenek.
  3. Én (a copyright violator) törvényt sértek.
  4. Viszont tudom, hogy jó ember vagyok, ezért (és határozott okból kifolyólag) a copyright törvény rám nem vonatkozik.

Illetve:

  1. Az információ szabad.
  2. Csúnya gazdag emberek olyan törvényeket hoznak, amik ezt a szabad információt elveszik tőlem.
  3. Következésképp én nem bűnözök, csak visszaveszem, ami jár nekem.

Ritkán gondolom, hogy Scott Adams nem látja a lényeget (hogy is mondhatnék ilyet egy Mensa tagról), hát ez egy ilyen alkalom.

Mindkét érvrendszer hülyeség, természetesen, és bár a második közel áll a helyes meglátáshoz, a “violator” oldalról ez sem jogosít fel semmire. (Ha szerinted igen, akkor helyezd a kossuth tériek kontekxtusába az indukciós rendszert: szerintük elvettek tőlük valamit, következésképp joguk van törvénytelen módszerekkel visszavenni? Ugyan kérem, etwas kultur muss sein!)

Nincs értelme önigazolásokat keresni, illetve pontosabban: önigazolásnak lennie kell, de ha egyértelműen bűnözöl, akkor nem kell nagydobra verni. (A helyes viselkedés tehát nem bedőlni Scottnak és megadni neki, amit vár: hogy tényleg kognitív disszonanciától hemzsegő önigazolások sora legyen a kommentek között, hogy szerinted miért helyes lopni. Hanem mondjuk csöndben maradni, vagy kicsit továbbgondolni az ügyet.)

Az én szememben nem szimpatikus, ha az ember reklámozza, hogy bűnöző. (Disclaimer: akkor sem, ha én reklámozom.) Ha drogos vagy, ne menj ki tüntetni, hogy te csak azért vagy bűnöző, mert a törvények ilyenek. Ha filmet lopsz, nem kel kiabálni, hogy ezt csak azért lopod, mert ilyenek a törvények. Finom, könnyen átléphető határvonal van a rendszer hibáinak (javító szándékkal történő) logikus érveléssel történő megvilágítása és önmagad hibáinak igazolása között.

És azt hiszem, ez az, amit Scott nem ért, és amit senki nem magyarázott meg neki: a lényeg itt nem az, hogy ki miért lop önmaga szerint, hanem hogy az egy hibás rendszer, ami ekkora tömegeket késztet arra, hogy lopjon. (Mint a drogosoknál: a “kriminalizáció” szót hányszor-e hallottad.) Miért nem tudom az USA-ból importált filmemet megnézni az európai lejátszómon? Miért nem tudom a köcsög másolásvédett CD-met meghallgatni a laptopomon, mp3-ban, kiküszöbölve a CD-lejátszó zaját? Miért nem tudom berendelni azt a filmet, ami érdekel, onnan, ahonnan akarom, ha már a seggszagú országban nem jelenik meg? A rendszer, amiben ezek a kérdések felmerülnek, hibás rendszer: nem azt tartja szem előtt, hogy én (helló, tudod, én vagyok a vásárló!) minél könnyebben jussak hozzá a termékhez, hanem a kriminalizációs preasszumpcióktól sújtva megpróbálja megnehezíteni a bűncselekményt, amit el se követtem!

A “szabadkultúrás arcok” ezt próbálják sulykolni: nagyobb hasznon érhető el azzal, ha a tartalmadat felszabadítod, viszont egyúttal a “fizetős” hozzájutással járó macerát a minimálisra csökkented. Ha a termék megszerzése pénzért, legálisan egyszerűbb, mint ingyen de illegálban, tiszta sor, hogy az emberek nagy része a kényelmes utat választja. Az ember kényelmes, és többnyire azért relatíve gazdag állat, hajlandó a saját kényelmére pénzt áldozni. (A kampány egyébként, ha lassan is, de hatásos, mindannyian tudjuk: az Apple, és most már a Microsoft is DRM-mentes tartalmak eladását jelentette be.)

Arról nem is beszélve, hogy (ahogy azt egyébként pont a napokban üzente Mark Shuttleworth a forgalmazóknak) nincs olyan védelem, ami tényleg működik, és még használható a végeredménye. Ha rendszergazda vagy (voltál valaha), pontosan tudod: a hálózatról jövő betörések megakadályozásának egyetlen módja az, ha kihúzod a hálókábelt.

Utána pedig jó internetezést kívánok.

“Scott Adams a copyright-tal kapcsolatos bűntényekről.” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. a hosszú bejegyzés legvégére reagálnék csak, én is beleestem abba a hibába hogy az apple és a microsoft nagyságának tulajdonítsam a jobb minőségű és mégis drmfree aac zenéket, holott ez valójában az EMI érdeme.

    a másik drm madness ami még tart, az a videópiacon tombol, nemrég jött ki a powerdvd/windvd pároshoz patch (ha nem teszed fel a lejátszó nem játszik le hd tartalmat) és mivel sikerült überkulcsot is találniuk az ügyes hekkereknek, ezért valószínűleg néhány készüléket is frissíteni kell majd.

    Ezzel persze elérték amit akartak, béla nem másol filmet tibinek, hanem mindketten letöltik majd (aki nem tudja letölteni az meg max hoppon marad – ezért biztosan megérte milliárokért másolásvédelmet fejleszteni).

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.

Loading Facebook Comments ...

No Trackbacks.