Nincs nagy hírem, csak Kobak korábbi kommentjét beteljesítendő írok megint kis apás (kisapás) élményeket, amíg Adél itt a kereveten alszik mellettem a kis derűs arcával. (Néha mosolyog egyet-egyet közben.)
A szülést sör mellett majd mesélgetem akit érdekel, de igazából nem blogtéma, vagy csak lusta vagyok, ki tudja. Mindenesetre nagyon szép élmény volt, a Szt. Imre kórház személyzetének giga kudos, nem tudnék egy olyan pontot sem mondani az egész folyamatban amivel kicsit is elégedetlenek lettünk volna (kezdve ott, hogy elkezdtünk járni a szülésfelkészítőre) — ilyen legyen minden kórház!
Adélt végül 3670 grammal hoztuk ki, mert időközben nagyon ügyesen elkezdett kajálni, ez a feature azóta is OK. A kiskönyvébe „anyja neve” rubrikába az én nevem kerüt, ezt át kellett írni, lolkáztunk kicsit.
Ami említést érdemel még: tegnap éjjel egyszer ébredtünk (4 körül), egyébként nagyon rendes volt és hagyott minket behozni a korábbi napok lemaradásait. Az milyen, hogy metálapa a koncertre készülés miatt felhalmozott alváshiányt a kiscsaj jelenlétében képest kipihenni?
[Időközben fürdetés, vacsora, stb.]
Most pedig megtörtént az esti altatódalozás, nektek meg képek ide.
:-)
Én is képes vagyok átaluszni a sírást. Állítólag férfiak füle képes erre, a neveléshez szükséges könyörtelenségi faktor ezáltal van biztosítva.