iPad, ‘minor.

Tegnap (és múlt vasárnap is, btw) egész napos hardcore Városminor próba volt, hogy sok új darabbal egy felejthetetlen karácsonyi koncertet hozzunk el nektek. Adél egyszerűen zseniális volt, annak ellenére, hogy láthatóan valamelyest hatással volt rá a front (vagy fronthatással volt rá az időjárás), tökéletesen viselkedett: aludt, amikor álmos volt (kvázi idegen helyen), nem sírt, lehetett dolgozni mellette.

Ezen felül a kezembe került egy iPad, amit az ebéd utáni pihenőidőben nyomkodtam egy negyedórát-félórát. Not gonna lie to you: jól össze van rakva. Ezzel együtt a súlyra vonatkozó kritikák valósak, pont egy kicsit nehezebb annál, mint ami kényelmes. Aztán gépelni se igazán lehet rajta ebben a formában: vagy kézben tartod és akkor nagyra nőtt telefon és nem éred el a belső betűket, vagy leteszed egy vízszintes felületre, akkor lehet rajta rendesen gépelni, de nem látod jól a kijelzőt, vagy keresztbe tett lábra teszed, akkor tudsz rajta gépelni, de állandóan lecsúszik a pöcsödre. Alternatív megoldás a gumi/latexnadrág hordása, amin nem csúszik le, viszont abban nem is szívesen rakom keresztbe a lábaimat, és a pöcsömnek másfajta kihívásokkal kell szembenéznie. Az ebook reader funkcionalitást biztosan nem használnám: aktív kijelzőn nem jó (és nem is egészséges) könyvet olvasni, és ezen az sem változtat, hogy az az aktív kijelző egy alumínium tokban van. Az ebook readerben nálam per definitionem eink-es kijelző van.

De megcsapott a szele annak, hogy szerezzek egy ilyet — androidos megfelelőt, természetesen. Egyelőre nincs túl nagy kínálat itthon, de egy Galaxy Tabot lehet, hogy megnéznék/megnézek.

Aztán mire ide elértem a gondolatokban, addigra kb. világossá vált, hogy az iPad az ennyi, hogy ebéd után negyed-félórát nézegeted az emailjeidet, ilyesmit. (Nota bene, a töttyölést nem azért hagytam abba, mert nem volt több idő, hanem mert nem volt már mit csinálnom az eszközön, elmúlt az újdonság varázsa.)

Tehát 2010-re eljutottunk odáig, hogy miután az mp3-lejátszót, a levelezőklienst, fényképezőgépet, stb. sikeresen integráltuk végre egy eszközbe (okostelefon), addigra a gyártók rájöttek, hogy ez így nem jó, és kreáltak egy niche marketet: az ebéd utáni negyedórás töttyölés marketjét. Ezt egyelőre rissz-rosszul, a kultikus piaci erejére támaszkodva többnyire az iPad tölti be.

Aztán persze érdekes lesz majd ez a szegmens talán: játékok és filmnézés rendes minőségben (úgy értem rendes minőségben, de még nem az otthoni LCD tévén, hanem pl. egy hotelben), hirtelen ez jut eszembe.

Szóval note to self: a tabletekre nem szabad úgy tekinteni, mint mostanában midnen másra, hogy hogyan leszek produktívabb ettől. Azt kell figyelni és tesztelni, hogy az eléggé bekorlátozott felhasználási területet mennyire flawless módon valósítják meg. Így talán az “újonnan vásárolt termék” reality distortion field-en felül is meg lehet pillantani a későbbi értéket egy-egy eszközben.

“iPad, ‘minor.” bejegyzéshez ozzászólás

  1. De jó,hogy elolvastam a tapasztalaidat az okos telefonról. Marad a finom vacsora karácsonyi ajándék gyanánt.

  2. a tablet egyébként arra való, hogy otthon ne kelljen egyáltalán bekapcsolnod a laptopot (nálunk legalábbis).

    én azért szeretem kikapcsolva tartani a laptopot mert azzal együtt jön be a munka.

    persze a fotóim feldolgozásához kell a laptop, de a facebook/twitter/tumblr szentháromsághoz nem (sőt a böngészéshez sem ugyebár) ezeket az ippad kiválóan teljesíti.

    én is veszek egyet, amint 50 000 forint lesz és nem 200 000.

  3. és ha úgy gondolsz rá, hogy a hanghívásokat egy bluetooth fülessel intézed és a többi okostelefon funkciót sokkal kényelmesebben, nagyobb képernyőről, de még teljesen hordozhatóan intézed? (én evvel a gondolattal játszom)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.

Loading Facebook Comments ...