WiW megújulás: 1024×768. (Ember a holdon.)

Bírom ezeket a WiW-megújulásokat. Egy személyes blognál még elmegy megújulásnak az, hogy az ember ráhúz egy új skint (nota bene, én még ezt se vagyok képes meglépni), de egy webes szolgáltatásnál a “megújulás” azért kicsit többet kéne jelentsen annál, hogy egyszer meghabarják a beléptetést, másszor meg új css-t kap. Így aztán érthető az, ami a héten tudatosult bennem: hogy bármilyen szakmaközeli geek sörözés (de akár ebéd is!) alkalmával az elkúrt szolgáltatásokról beszélgetve valaki mindig bedobja, hogy “na meg a wiw”, és erre mindenki lemondóan bólogat, “ja, meg persze a wiw”.

Vakok között persze a félszemű a király, és tudom, csináljak jobbat, de azért kíváncsi lennék, mennyivel lenne népszerű egy rendes szósölnetvörk.

Életemben először kattintottam a WiW-ban linkre.

És nem is fogok többet. Új ablakban nyílik, ráadásul mire a clickthru tracker jsp (jsp!) lefut (közben akasztja persze a Firefoxot), végig kattintom az összes desktopomat.

Vegyük példának az iWiW-et, melynek immár harmadik életszakasza legelsősorban a szolgáltatás minél optimálisabb üzemeltetéséről szól. És ez így is van jól.

Ez így van jól? Normális az, hogy az ország leglátogatottabb oldala megragadt valami poszt-dotkom szinten? Tekintsünk el attól, hogy a szolgáltatás optimális üzemeléséhez azt (érzésem szerint) újra kéne gondolni. De ezt a részét sose értem: itt van a nagy magenta T kezében az ország három leglátogatottabb oldala. Vissza nem térő asset. És nem tudnak vele élni.

Még az iWiW-sztori podcast kapcsán merült fel bennem a gondolat, hogy valószínűleg T-éknél is kéne egy nagy szembenézés a valósággal: az iWiW-et újra kéne írni. A folyamatok megvannak, de a kivitelezésben szemmel láthatólag problémák vannak: a JSP hiba, a rendszer nem skálázható megfelelően (pedig speciel az infrastruktúrás srácok a maguk idejében referenciaszintűt alkottak), emiatt pedig nem is bővíthető a szolgáltatás. Sejtem, hogy fejeknek kéne hullani (ismerve a nagyvállalatok bűnbakkeresési folyamatait) ahhoz, hogy megtörténhessen a dolog, és sejtem, hogy így aztán senkinek nem különösebben érdeke megbolygatni a dolgot. (Ilyen esetben ráadásul tipikusan rossz bűnbakot szemelnek ki, és azokat rakják ki, akik az addig elkövetett hibáik révén a legtöbbet tudnák adni az új megoldáshoz – nem hülyék ezek, hibázni meg mindenki szokott.) Így aztán az iWiW kényszerpályán mozog (döcög), ami persze Magyarországon mindaddig elegendő lesz, amíg valami nemzetközi SN szolgáltató ki nem jön egy rendesen lokalizált (de nagyon fontos: nem szétdarabolt) szolgáltatással. Akkor meg majd (vagy nem) regisztrálok oda is.