Gépház: új béka a faviconban.

White_lipped_tree_frog_cairns_jan_8_2006

Unalmamban csináltam új favicont, tessék. Ő az, a Pápua óriás levelibéka, a legnagyobb levelibéka aki sütni tud, más néven fehér ajkú óriás fabéka, ami egy kicsit viccesen hangzik, lévén, hogy ugyanúgy húsbéka ez is, mint a többi. Mindenesetre akár 14 centire is megnő, szóval tényleg jó nagy egy dög.

A lipilee.hu és a béka favicon kapcsolata kb. 1997-re nyúlik vissza, amikor még bekafarm.hu volt az egész kóceráj, szóval ez már így maradt, úgyse lenne más frappáns ötletem faviconra, ez a béka sztori meg vicces és emlékeket ébresztő dolog, na.

Twenty Fourteen.

És itt most nem valami katasztrófafilmről van szó, csak megnéztem rövidkés ideig a 2014-es WordPress sablont, majd úgy döntöttem, hogy egyelőre maradok 2013-nál. (Illetve Twenty Thirteen, ugye.)

A Twenty Fourteen szép, meg reszponzív, meg minden, de nekem így elsőre nagyon zsúfolt, pontosabban: alapkiszerelésben (viszont) minimál, ha igazán akarsz vele kezdeni valamit, akkor meg zsúfolt lesz. Persze ha jól értem a beharangozó blogposzt, akkor kifejezetten ez volt a cél, mindent showcase-elni, grab attention, és amit csak figyelemmel meg tartalommal csinálni lehet, azt csináld, kedves tartalomgyáros. Csakhogy ettől meg nekem valahogy úgy fest, hogy elvész a bába közt a gyerek: ha megnézem a WordPress saját Twenty Fourteen demo site-ját, hát istenuccse kétszer kell néznem, mire a sok biszbasz között megtalálom a tartalmat. Valóban ott van egy oldalon gyakorlatilag minden, ami csak az oldalon van, de mintha ez kicsit az ellentétes hatást érné el…

És persze nincs ezzel baj, hisz van nekünk Twenty Thirteen, ahol kifejezetten az írott tartalom számít, ez a blog pedig (egyelőre) írott tartalomra épül.