speak no evil

Az a különleges helyzet állt elő, hogy a lakásunkban fellelhető Celsius fokok száma megegyezik a dátummal, legalábbis a %d mezővel. Egyszerűbben szólva: a hőmérőm ma ez:

lipi@athon:~$ date +%d

Kéne egy légkondi, de addig álljon itt egy sponsored link a GMail-ből:

Itt jegyzem meg, hogy nyool megint keresi a lakás leghűvösebb pontját, ahol aztán maximálisan elterülve (nyilván hogy a hasa is hűljön) döglik egész nap, viszonylag cukin (nyoolfenék alert!):

Tegnap remek, bár kevésbé jól behangosított koncertet adtunk (a Városminor, ofkoz) az Igriczek zenekarral a Múzeumok Éjszakáján:

Ma reggel pedig arra ébredtünk, hogy a nyoolra megint rájött az építkezhetnék, be is támadta a babzsákfotelek mögötti üresnek gondolt telket. Öreg már, hamar abbahagyta, de azért szemfüles paparazzóink így is értékes footage-dzsel (?!) garantálták a napi betevő képanyagot. Klikk a képre a többiért.

Most, hogy a nyool gyakorlatilag teljesen kettérágta a laptoptöltőmet (2 helyen van a belső vezetékekig átrágva a szigetelés, tehát szigetelés-árnyékolás-belső szigetelés; működni még működik, de félek, ha megrántom, elszakad, ráadásul az egyik helyen továbbra is olvad), előkaptam egy leselejtezett 1997-es Compaq Presario töltőjét, és azt használom. Egyrészt könnyebb, másrészt érdekes, hogy egy 11 éves laptoptöltő majdnem ugyanannyit ad le, mint egy mai: 19V, 3.16A szemben az Acer 19V, 3.62A értékeivel, nem nagy különbség. Ez is azt mutatja, hogy az akkori AMD procik nem szarral gurítottak, ha áramról volt szó: 380 MHz-es asztali AMD K6-2 (talán) van abban a gépben, plusz egy JBL! hangrendszer, ATI Mach64 VGA, és DVD-olvasó (1997-et írunk!) Mindezzel együtt sikerült csinálniuk egy (12″-os kijelzőmérete ellenére) 5 kilós laptopot, ettől függetlenül nagyon szerettem. Az első asztali megoldás, amin Linuxot (akkor még RedHat-et) kezdtem használni. (Most egy Debian van rajta, szerintem talán Sarge.)

A régi töltőt meg otthagyom az asztal alatt, az lesz az otthoni töltő.

Azért ironikus ez: bringázok orrba-szájba a városban (ja nem: keresztbe-kasul), forgalom, extrémsport, meg ami kell (bár mostanában kevesebbet, nagyon sokat dolgozom itthon), és a közelmúltban ehhez képest két sérülést szedtem össze: elbotlottam és elestem egy lépcsőn, ma pedig fociztam egyet a százkilós (nem IKEA) kanapénkkal, és ezt kicsit megsínylette a lábujjam. Lame!

Nyool mindeközben úgy viselkedik, mint aki beteg (a fülét babrálja folyton), valamint mint aki vészesen öregszik (inkontinens lett.)

Olyanok ezek a videók, mint a tévéknek a “kommentár nélkül” hírei: nyool eszik, lehet leborulni a cukisága előtt. A videók hosszúak, szándékosan csak minimálisan vágtam meg, cserébe nyugodtan tekerj bele, mert mindenhol aranyos. A nyool akkora, hogy 3 részletben kellett feltöltenem a Viddlerre, a további videókat a mittoménmilyen (Tovább? Részletek? Magam sem tudom.) gombra kattintva éred el!

Nyool eszik 1:

(06:45:20 PM) lipilee: holnap reggel 7re jon vizespeti
(06:45:26 PM) lipilee: es megvettem a csaptelepeti

(Ebben van állítmány is.)

In other news, a nyool elrágta a laptoptöltőmet — hát már az erősáramú vezeték sincsenek biztonságban?

Squash pedig lemondva: I reckoned, ha nem tudom megemelni a táskámat sem, lehet, hogy az ütővel is bajok lesznek. Sad.

Kezdődik azzal, hogy a nyool úgy 5:15 körül elkezdi rágni a famintákat tartalmazó szatyrokat. (Illetve ez opcionális: ha ketrecben van, a rácsot rázza, meg ás.) Aztán 5:30 körül felébrednek a ki-ba-szott galambok, akik a lichthofban fészkelnek (ki kéne irtani mindet és hajléktalanoknak csinálni belőle levest vagy valami), és nekiállnak turbékolni, de nem csöndesen ám! Még a nyool is megilletődik az ordenáré zajtól, amit a galambok generálnak, el is kussol rögvest. Én meg elhallgatom 5:45-ig, aztán feladom, felkelek.

Ez ment tegnap és ma, és egyelőre nincs ötletem, ohgy hogy kerüljük el holnap. (Hogy zavarsz ki a lichthofból egy oda fészkelt galambcsaládot.)