Parizs, gasztronomia.

Az otthoniaknak: allergia elmult, cserebe megfajdult a hatam, aztan a hasam. Mulo kis benasag, gondolom-remelem.
A dolog aldozata egy buli es egy gondoskodas overflow.
A Notre Dame orgonaja nagyon nagyot szol, pont miset kaptunk el. Ha a kozepkorban elnek, ezeknek mindent elhinnek, az tuti.
Ezen kivul hajokazas, utcazeneszek megfigyelese, valamint piacozas volt a program. Meg kaja, tul sok kaja.

Parizs, turisztikai latvanyossag.

A Montmarte egyebkent egy szar. Szentendre is ilyen, csak nagyobb, de nem is errol van szo, nem akarok magyar bekepzeltsegbe sullyedni. A problema az elanyagiasodas, es ez az, ami itt minden hires helyen lathato: Versailles szar, Montmarte szar, Pigalle (az is megvolt ma, szexshop meg mindenn) szar. Az igazi josag az ejszakaban rejlik, a barokban, amik nem csak a turistakrol szolnak, a jo kajakrol, amiket jellemzoen veletlenul kell megtalalni, a reggekizohelyekrol, erted, mirol van szo.
(Az ablakom alatt 3 napja masszivan, de annal sikertelenebbul gitarozni probalo egyennek, ugy erzem, hamarosan a fejebe huznam a hangszert, ha otthon lennek.)
Parizsban semmi nem tetszik, amit az utikonyvek kiemelten emlitenek, a varos maga megis kurvajo. Minden mas tetszik.
Holnap reggel piacra megyunk, a magyar SAP-tanacsado ajanlotta, akivel tegnap ejjel talalkoztunk es aki par eve mar itt el.

Parizs, idojaras.

Side note: ma reggel elkezdett esni az eso, nincs jo ido. Ez (tovabbra is) jo az allergianak, amire viszont mas fronton is csapast mertem, egy gyogyszertari tura utan, allergiaellenes gyogyszer kepeben. Cetirizine, 10 mg, generikus. Almosit, meghajt, de ha ettol elmulik az allergiam, akkor aldasom ra. (Az almositas miatt az ‘alom allergia’ kifejezesbol tudhatnek viccet, vagy ahhoz hasonlot generalni, de ennek nem most van a szezonja.)
Hianyzik a Team America. “Cause Pearl Harbor sucks – and I miss you.”