Mit csinál az ember, amikor Prágából előző éjjel hazajővén első munkanapján az a hír fogadja, hogy másnap reggel (opcionálisan aznap délután) irány London? Blogol.
Szóval voltunk Prágában. 2 gyerekkel, vonattal.
Vonattal utazni állat, és erre Jul hívta fel a figyelmemet. Egyrészt ha csak a költségeket nézzük, 20-30k huffal olcsóbb benzinileg (gyerekek kicsik, ingyen utaznak, viszont helyjegyet Adél kapott), másrészt meglepő módon időben is jobb: a Hungaria Express (visszafele Jan Jesenius) menetideje kb. 7 óra (visszafele ezt megdobtuk úgy 30 perccel: egy elütött vaddisznó után volt kénytelen kapirgálni az ütközőkről a pacalt a személyzet egy ideig) — cserébe pelenkázás, etetés, altatás mind menet közben történik, szemben az autós megoldással, ahol minden szar miatt félre kéne állni, ráadásul nem tudunk a gyerekekre koncentrálni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a vonatjeggyel P+0 zóna (a teljes belváros) tömegközlekedés is jár grátiszba’, nem kell megoldani a kocsival a parkolást, és nem (annyira) mosott szar az ember mikor odaér, mint autóval.
Apropó gyerekek: Adél egy zseni, Márti meg egy tündér, mindketten a lehető legjobban, gyakorlagilag egy nyikkanás nélkül viselték az utat oda is, vissza is. Nyikkanás itt persze sírást jelent, ne gondoljuk, hogy nem dumálta mindkét gyerek végig (alvás nélkül) az utat!
Prága meg gyönyörű, lakható, barátságos, még akkor is, amikor egyébként 8 fok és szitáló köd van — de rossz idő nincs, csak rossz felszerelés, mi pedig készültünk. Senki nem fázott, tudtunk sétálni, tudtunk esténként (otthon) sörözni és beszélgetni, köszi Baltsynak és Bálintnak a remek hostolást, nagyon jó volt!
Apropó “88 kerék” állítás courtesy of Yahoo! Answers, meg vagonWEB.cz; I love you, internet.