#til Amsterdam: együtt a család!

Volt egy kisebb hiátus, az oka: kijött a család! Nem volt izgalmak nélküli a dolog, Adél útlevele az utolsó pillanatban lejárt (nyilván nem, hanem az utolsó pillanatban vettük észre; Jul azóta is kb. csak kesztyűsbáb segítségével tud beszélni), a teherautó defektet kapott, és hasonlók, de mindenki itt van (illetve akinek otthon kell lennie az otthon), épségben.

Lássuk csak, mit -tam mostanában:

  • Szar telefonnal szar fotókat lehet csinálni (lásd lejjebb), következésképpen keveset (illetve pont hogy ne lásd).
  • Szar telefonnal még a sport trackelés is szar.
  • Na, viszont itt egy érdekesség: nagyon vicces Amszterdamban, hogy amikor fúj a szél… Ja igen, fújt a szél. Tippre 120 km/h körül, életemben nem ütötte még ki alólam a lábamat szél; hát most igen. Na szóval amikor ilyen szellő lengedez, a repülők marha alacsonyan szállnak. (Eleve Schiphol de facto a belvárosban van, olyan, mintha a LisztFerihegy mondjuk a Kelenföldi Pu.-nál lenne. (In all fairness, a LisztFerihegy is nagyon bent van.) Szóval elég vicces kitekinteni az iroda ablakból hogy most akkor ez földrengés OR WHAT, és látni egy nagyon alacsonyan szálló 747-est átszállni az utca fölött.
  • (A 120 km/h szellőben a gépen ülni… arról Jul tud mesélni, meg a gyerekek, meg a szerencsétlen Beton. Úgy hallottam nem jó.)
  • Hogy az itteni Praxisban egymás mellett van a két izzó, amit otthon égre-földre hajtottam az Erdészhez (az egyiket így is sikertelenül; a másikat be tudtam rendelni, from da interweb).
  • Ja! És hogy szegény Erdész gyújtásproblémáját 580 EUR megcsináltatni. Ötszáznyolcvan! Erdésznél csak én leszek szegényebb – utána!
  • És hogy Flour Tomi és Liszt Ferenc nem állnak rokonságban.

Na, és akkor az adekvát szar fotók, for the record.

Háztartási kanban.

2013-06-04 11.41.37

Ha belegondolunk, egy család/háztartás működése nem más, mint egy nagy continuous delivery. (És continuous improvement… de az megint egy más történet.) Ha vannak is nagyobb projektek, ezek igazából dependenciák,  minden leosztható kisebb termékekre. Szigorú időkontroll ritkán van, prioritások vannak, illetve esetenként a batchelésre való igény. Mondok példákat:

  1. Meg kell csinálni tavaszig a teraszon egy alsó korlátot, hogy Márti ne másszon ki a mostani korlát alatt (mert kifér).
  2. Fel kell szerelni egy falra egy polcot. Nem tudjuk még, melyik falra, esetleg kell még anyag is hozzá.
  3. Be kell rendezni a dolgozót. Kell még koncepció, kell bútor, aztán össze kell rakni.
  4. El kell vinni az Erdészt olajcserére, körépső diffi megnézésre, ilyesmi. Kell időpont, és nekem körészervezni az életemet.
  5. Kell venni pár nagyobb dolgot (bringát, számítógépet, stb.)
  6. El kell vinni Jul számítógépét szervízbe.

Ilyesmik. Látjuk, hogy vannak one-off elemek, vannak diszktér elemek amik egy ponton függnek egy resource-tól (pl. pénz, autó, barkácsáruház), vannak komplexebbek, vannak olyanok, amik teljes függőség-rendszert vonnak maguk után.

Lássuk tehát, egy pull alapú rendszer, amit erőforrások szerint kell tudni szűrni… hát hiszen ez egy kanban!

Csináltunk is egy táblát Háztartási kanban. részletei…

Háztartási Agile, azaz delivery metodológiát a családba!

Újabb figyelmet érdemlő előadás a TED-en: Bruce Feiler – Agile programming — for your family.

(Átugrom a hosszúra nyúlt bevezetőt és megnézem a videót.)

Nem egy különösebben jó előadás (az előadó megtanult beszélni, de semmi extra, nem inspiratív, mint egy Guy Kawasaki session vagy egy ManBearPig kaliberű prezi; ráadásul az ingerküszübömet némileg meghaladó mennyiségű amerikai hozzáállás van benne a kezelhetetlen mértékű stresszről, amit a család jelent (wtf?) — az is igaz persze, hogy mi nem 4 gyereket menedzselünk), érdekes módon a visszajelzések több, mint 10%-a negatív (lefele mutató ujjacska). Ezen felül a kommentek alapján az emberek nagy része nem érti meg miről van szó, utánanézni meg ugye derogál… de hagyjuk is ezt a részét. Ami minket érdekel, az az előadás üzenete:

Agile-t minden családba!

Háztartási Agile, azaz delivery metodológiát a családba! részletei…