software címkével jelölt bejegyzések

EU Kúria: szabad a használt szoftver kereskedelme.

Nem pont így mondják ki, hanem így:

An author of software cannot oppose the resale of his ‘used’ licences allowing the use of his programs downloaded from the internet. The exclusive right of distribution of a copy of a computer program covered by such a licence is exhausted on its first sale.

Vagyis: a szoftver eredeti alkotója nem akadályozhatja meg a “használt” licensz továbbértékesítését, a licensz által fedett program eladásának exkluzivitása az első eladáskor kimerül.

A határozat egyébként a UsedSoft GmbH vs. Oracle per eredménye, melyben kedvenc újdonsült (bár szerencsére sikertelen) szabadalmi trollunk próbálta megakadályozni a használt licenszek eladását.

Rejoice! Ugyanitt használt Ubuntu licenszek beszerzési áron eladók. (Ööö…)

Ubuntu 12.04 Precise Pangolin: megérkezett.

Megérkezett a legújabb Ubuntu, ráadásul LTS release — itt a 12.04 Precise Pangolin. (Ez a névadási séma, komolyan…) Csalódott Ubuntusként jó ideje nem követem, hogy mi van az Ubi verziókkal (az egyik gépemen Kubuntu van, mint valamelyest működő alternatíva, a többin pedig a legutóbbi LTS verzió, ami még képviselte a “just works” eszmét), most azt hiszem teszek egy próbát; aztán legfeljebb farkamat behúzva állok vissza valami régebbire, vagy végre meglesz a motiváció Mint-hez.

Ha minden igaz, a Unity, az eddig talán legutáltabb Linux feature mind közül (incl. Emacs) kapott egy komoly ráncfelvarrást, és csúnya, használhatatlan cpu-evő környezetből szép, használható (és vélhetően ugyanúgy cpu-evő) környezetté vált. Erről egyelőre csak másodkézből tudok nyilatkozni, de a hétvégén megpróbálom feltelepíteni valami excess számítógépre, aztán jelentkezem. Kell-e mondanom: szkeptikus vagyok, de ilyen a geek: a mi küldetésünk feltelepíteni akkor is, ha szar, hogy neked ne kelljen… Bővebben…

Előrelépések desktopon. (Sok a szöveg!)

  1. Google Chrome (pontosabban Chromium): egyszer már feltettem, aztán leszedtem, most megint feltettem, és próbálgatom. Nagyon szeretem a “pin tab” funkciót, illetve a jail-elt tabos alapelvet. Eddig azért volt külön Prism ablakban a GMailem, hogy ha a Firefox összeszakad egy elszállt tab miatt (ami azért előfordul), akkor ne menjen vele miden. A Prism-mel meg aztán jönnek a problémák, most pl. (dolgozik az Ubuntu packaging team) egy ideje a Prism saját magában nyitja meg az emailben küldött linkeket, én meg lusta vagyok utánajárni, hogy hogy kéne ezt a Firefoxba irányítani. Chrome alatt ez nem probléma. Maradéktalanul elégedett se vagyok: egyrészt hiányzik a Firefoxban létrehozott és megszokott minimalista környezetem: a Tiny Menus és a Smart Bookmarks, másrészt a banki ügyeimet Chrome-ban intézni, annak tudatában, hogy valószínűleg minden adatom letárolásra kerül valahol a Skynetben… na az neccesnek hangzik. Árnyalja a helyzetet, hogy a “pin tab” funkcionalitást Firefox alatt is elő tudom állítani, “there is an addon for that”, a neve pedig Tab Utilities, ami viszont egy rakás kifejezetten annoyance-kategóriás alapbeállítással jön — szop, lop, kávét főz, csak minek. De mégiscsak megvalósítja azt, ami nekem kell. És persze a Firefox mellett szól a rengeteg plugin, kivéve azokat, amik összeomlasztják a Firefoxot a GMaillel együtt… Szóval a meccs nincs lejátszva (messze nincs).

    A Chromium természetesen egészen egyszerűen telepíthető Ubuntura:
    sudo add-apt-key ppa:chromium-daily/ppa; sudo apt-get update; sudo aptitude install chromium-browser

    Telepítés után a Google idegesítő marhaságait (alapbeállítások) még érdemes kigyilkolászni, nekem pl. a Chrome ne fordítson le minden magyar oldalt, ne töltsön ki automatikusan minden formot, illetve a helyesírásellenőrzést is általában inkább fejben oldom meg.

  2. Flash 10.1 r53 (041910-es release): szintén volt már fent is, aztán lent is, különösen azután, hogy a r52 nagyjából fixen szakajtotta össze a böngészőket minden egyes Youtube videó után. Az r53 eddig jól teljesít, a gyorsaságra eddig se volt panasz, meglátjuk, mennyire stabil. Aztán majd egyszer a telefonra is felteszem.
  3. Seesmic Web: a telefonomon az 1.3 óta ismét Seesmic-et használok, ennek kapcsán tök véletlenül fedeztem fel azt, hogy a Seesmicnek van egy webes kliense is, ami nagyon jó. (Meg pl. azt is, hogy John Cleese valaha a Seesmic TV-n bródkasztolt.) Szóval a Seesmic Web nagyon jó, azóta az elsődleges számítógépes Twitter alkalmazásommá nőtte ki magát. Nagyon várom a ping.fm integrációt egyébként (a Seesmic nemrég felvásárolta a Ping.fm-et, úgyhogy ez egy ideje a csőben van), és az se lenne hátrány, ha a Seesmic Web geolocation támogatásán reszelnének egy kicsit, de igazából ennyi, amit fel tudok ellene hozni. Megér egy próbát.
  4. Tasque: és végül a todo-kezelő alkalmazás. Van ugye a Remember the Milk, ami ezer sebből vérzik, de jelenleg nem tudok nála jobb feladatkezelő alkalmazást. És ahogy telefonon Astrid-ot használok a feladataim kezelésére, úgy asztali gépen Tasque-ot. Minimalista cucc, se keresni, se pl. tag-re szűrni nem tud, szóval gagyi fapad (nemrinyál, ingyenvan), de a feladatot teljesíti: ki lehet pipálni alkalmazást, editálni, jegyzetet hozzáadni. Szerencsére asztali gépen ha ennél több kell, ott a böngésző, és a rememberthemilk.com. Ubuntu alatt szimpla aptitude install tasque, aztán account beállítás.

Mi legyen a FLAC-okkal?

Tegnap hirtelen felindulásból rákerestem, majd megvásároltam a Szájról szájra c. albumot, Szalóki Ági, Bognár Szilvia és Herczku Ágnes torkából, majd még 4 másik albumot (egy Szalóki Ági-féle gyerekdalos, a Szalóki Ági-féle Karády- és 2 (ami igazából 1 dupla) Gryllus tesók+Szalóki Ági-féle anyagot). A nagy kiadók bekaphatják a CD-áraikkal, ettől függetlenül viszont vallom, hogy Szalóki Ági és a Gryllus testvérek megérdemlik, hogy a műveiket pénzért szerezzük be, illetve tágabb értelemben: a jó magyar zenét támogatni kell (és a vidám helyzet az, hogy ma Magyarországon világszínvonalú jazz/világzene szcéna működik), ráadásul szerencsére van nekünk egy dalok.hu -nk, ahol albumonként 1250 forintért (vagy dalonként 124 forintért), akár SMS-ben fizetve lehet veszteségmentes, betaggelt, DRM-mentes zenét vásárolni. (Remélem, hogy minél közvetlenebbül, minél nagyobb része vissza/eljut ennek a pénznek az előadókhoz.) Bővebben…

Microblogging Pidgin alól: a charcount probléma (megoldva).

Pidgin alól, Ping.fm-en keresztül Facebookra/Twitterre tolni az okosságokat-és-kevésbé-okosságokat jó, mert egyszerű. Microblog-purple használatával ugyebár teljesen integrálható a Twitter folyam a Pidginbe, de ezt az infoáradat miatt hol használom, hol nem, mostanában többnyire nem (szétválasztandó a nagy jel/zaj arányú üzenetfolyamokat a kicsitől).

No a lényeg tehát, hogy “kimenő” microblogging célra viszont túlnyomórészt a Pidgint használom, mert kézenfekvő. Az egyetlen probléma a Twitter béna 140 karakteres korlátja, hiszen a Pidgin alapból nem mutatja, hogy hol tartasz. Probléma, mondom, pedig csak ex-probléma, íme, csak egy Google keresés kellett: a Convcharcount plugin (bigup Dossy Shiobara) semmi mást nem csinál, mint hogy a Formatting toolbar jobb szélére csücsülve jelzi, hogy hány karakternél tartasz az aktuális üzeneteddel. (A Debian csomag Ubuntu alatt is gond nélkül használható.) Ez azt is jelenti, hogy a Formatting toolbart be kell kapcsolni akkor is, ha egyébként mindig plain text-et használsz (mint én), de ez tulajdonképpen nem zavaró. Heck, még az is elképzelhető, hogy eztán egyszer valakinek küldök egy grafikus smiley-t!

gépel-gépel-gépel... affene.
gépel-gépel-gépel... affene.

Hagyományőrző hétvégi kockulás.

A mai HHK keretén belül 3+1 csomagot ajánlok jókedvvel, bőséggel.

1. Back In Time

A Back In Time a burzsoázia számára a MacOS-ből ismert Time Machine funkcionalitását valósítja meg szabad összetevőkből (rsync, diff), több-kevesebb sikerrel. A lényeg ugyebár az volna, hogy a rendszeredről (te adod meg, hogy mely könyvtárakról) bizonyos időközönként (szintén te adod meg) készít egy snapshotot, ami a teljes akkori tartalmat tükrözi. A trükk az, hogy ezt helytakarékosan teszi: csak azokat a fileokat menti le, amik változtak az előző snapshothoz képest, a többit pedig hardlinkeli. Így ha egy file-t adott snapshot után kitörölsz a könyvtárstruktúrából, a hardlink miatt a link count csak csökken eggyel, de nem lesz 0 (ami, ugye, a törlést jelentené). Képletesen szólva “az adott snapshotban levő file lesz a file maga“, bár ez ebben a formában a hardlink elv leegyszerűsítése. Mindenesetre a snapshotban mindig pontosan az adott dátum tartalma van minimális helyfelhasználással, és ez ötletes. Mindehhez kapsz egy GTK-s, vagy KDE-s felületet, ahol a schedule-t tudod bütykölni.

A program telepítése kb. 0 hozzáértést igényel, a GetDeb-ről direkt módon telepíthető.

(Jegyezzük meg továbbá, hogy létezik két másik szabad Time Machine klón is: a Flyback és a TimeVault. Ezeket nem próbáltam és lehet hogy jobbak, mint a Back In Time, az egyszerűség-funkció aránya miatt nekem mégis ez jött be első látásra.)

2. wxCam

Szintén egykattintásos GetDeb-telepítés, a wxCam a minimál házi DiggNation alkalmazás, exhibicionistáknak. Standard Video4Linux (v1 és v2 is, vagyis gyakorlatilag bármilyen webcammel) bemenetről rögzíthetsz “uncompressed” formátumot (gondolom MJPEG), és xvid-et, ez utóbbit hanggal (a bemenet a jolly joker /dev/dsp-re defaultol, de persze arra változtatod, amire akarod), ha úri kedved úgy tartja, még primitívebb effekteket is rátolhatsz. Mindezt persze mencoderrel is megcsinálja a geek, ha nagyon kell — a hozzáadott érték mindössze annyi, hogy felvétel közben ablakban látod, hogy kilóg-e a fejed a képből vagy nem. (Meg persze a grafikus Preferences ablak.)

wxCam screenshot
lipilee meets his edges

3. Mouseemu

A netbook-felhasználók nagy részének bánata (MSI Wind userként nekem is), hogy méret- és ármegfontolások miatt a netbookgyártók egy része nem Synaptics, hanem Sentelic touchpaddel szereli a gépeket. A probléma röviden az, hogy a Synaptics szabadalmaztatta a “touchpad jobb oldalán scrollozás” ötletét, a Sentelic pedig nem vette meg a licenszet — touchpad jobb oldalán scrollozás tehát nincs, csak egy tulajdonképpen béna helyettesítő megoldás, amit az ember inkább kerül, mint használ.

A megoldás a mouseemu, ami pofonegyszerű és jól használható workaroundot nyújt a problémára.

Mivel az Ubuntu része, a telepítéshez elég egy

aptitude install mouseemu

…ami után a /etc/defaults/mouseemu konfig fileban, minimális hakkervénával szerkeszthető, hogy hogy viselkedjen a touchpad. Nálam pl. ezek vannak beállítva:

MID_CLICK="-middle 125 272" # Left Apple Key (LEFTMETA) + click
SCROLL="-scroll 56" # Alt key

Vagyis: a középső gomb funkcionalitás (beillesztés, ugye) “Windows-gomb”+katt, a scrollozás pedig ALT+tapipad — mindkettő könnyű és hasznos. (A multitouch-ról majd legközelebb.) Maga a konfig file szerenécsre tartalmaz egy pár értelmes defaultot, és elirányít a további információkhoz (amire egyébként nekem a fenti két funkcióhoz nem volt szükségem).

(Bár, jut eszembe, tulajdonképpen multitouch ez: egyik ujjal érintjük az ALT-ot, másikkal a touchpadet…)

+1. A vgcfgbackup+vgcfgrestore páros

Rendszergazda úrak hajhullását nagymértékben gátolhatja ez a két kis program. Amikor azt hiszed, hogy a LVM containerednek ennyi volt, mert valami obskúrus okból egyszerre két RAID-tömb (tehát 4 fizikai eszköz), és ezáltal 2 PV tűnt el a rendszerből (“pv with index X was not found when discovering container Y”, és I/O Buffer errorok minden mennyiségben), érdemes bepróbálkozni, mert képes és felismeri a régi container tartalmát és be is nyalja azt újfent. Az azért nem mindegy, hogy 5 másodperc alatt állítasz vissza 1 TB-nyi adatot, vagy…

A nagy Rhythmbox slider svindli.

Régóta jelen lehetett ez a probléma a gépemen, de csak a közelmúltban tűnt fel (mert ki nézegeti folyton a zenelejátszóját): a Rhytmbox frankón játssza le a zenéket, de bár az időt kijelzi, a csúszka nem moccan. Sőt, ahogy jobban megnézem, a dalok melletti Quality és Time oszlopokban Unknown van, függetlenül a fileformátumtól (ami nálam tipikusan flac, ogg, vagy mp3).

A megoldás marha egyszerű, csak meg kell találni: $HOME/.local/share/rhythmbox/rhythmdb.xml töröl (mást ne, mert itt vannak a playlistjeid is tárolva), Rhythmbox elindít, és végigvár, amíg a Rhythmbox újraindexeli a médiatartalmat. (Ami esetemben a gépről gépre mozgatáskor törhetett el, tehát jópár hónapja…)

Éljen! Most már tudom, hogy Dave Matthews a  Gravedigger-rel egészen pontosan 3 perc 53 másodperc tökéletességet csempészett a napomba.

Jobbítsd desktopodat: Shutter, gScan2Pdf.

2 új alkalmazásra leltem a minap, a GetDeb csapat jóvoltából. (Aki nem tudná: a GetDeb egy rakás olyan mütyürt csomagol a mindig aktuális Ubuntu releasek alá, amik a stock Ubuntuban vagy nincsenek benne, vagy benne vannak, de nem elég frissek — ez utóbbira a legjobb példa a Pidgin, amit időről időre megpróbál ellehetetleníteni egy-egy IM szolgáltató, tipikusan az ICQ és az MSN csapata. Ilyenkor jól jön egy olyan szemi-megbízható forrás, ahonnan a legeslegfrissebb Pidgin csomag egyszerűen lerántható. Érdemes feliratkozni a GetDeb feedre, mert a szemezgetett csomagok között kincsekre lelhetünk.)

Szóval a csomagok:

  1. Shutter (hivatalos site): régóta kerestem a tökéletes screenshot alkalmazást. A use case mögötte az a mindenki által ismert szitu, amikor valami újabb, a szokásosnál viccesebb helyesírási hibát látok az indexen, ezt gyorsan rögzíteni akarom és egyből tolni fel a blogra anélkül, hogy a képet szerkesztgetni kelljen. Eddig erre az interim megoldás a Gimp volt, amiben van kijelölést is screenshotolni képes funkció, erre lehet illesztein egy hotkeyt, és van egy kb. működő megoldás, ami viszont lassú, hiszen előtte be kell tölteni a Gimpet. A Shutter pont ezt oldja meg: lenyúlja a rendszertől a PrtScr és Alt+PrtScr billentyűkombókat (ha beállítod neki), és beállítástól függően teljes asztalt, kijelölt ablakot, free selection kijelölést (tehát az én use case-emet), és weboldalt rögzít, amit aztán a szállított pluginek segítségével vagy feltolsz valamelyik népszerűbb screenshot hosting szolgáltatóra (a doksi szerint valahogy Flickr is beállítható, de engem ez nem érint), vagy FTP-zed a saját weboldalad alá, vagy átnevezed és mented helyi gépre. Vannak alap effektek is (sepia, inverz, stb.), amiknek persze szerintem semmi értelme, mert hát screenshotokról beszélünk, helló. Mindenesetre egy screenshotot 100%-ra elkészíteni kb. 5 másodperc, az alkalmazás natív Gnome-os, hiánypótló. (Érdekes adat, hogy a Shutteres srácok ugyanazt a skint használják WordPress alatt, mint én.)
  2. gScan2Pdf (hivatalos site): a másik bajom az Ubuntummal, hogy bár a scanneremet pöccre felismerte és egyből tudtam scannelni, a default scanner alkalmazás az esetek 95%-ában a Linuxoknál tipikusnak mondható “ágyúval verébre” approach. Az emberek túlnyomó többsége (szerintem — de én biztosan) azért vesz scannert, hogy a hülye hivataloktól (ma pl. APEH, Solymáron) kapott még hülyébb dokumentumokat gyorsan pdf-esítse, ehhez pedig az XSane messze overkill. Engem nem érdekel a brightness-contrast, a gamma, meg a dpi. Cuccot akarok pdf-be scannelni, lehetőleg ne legyen 20 mega 1 oldal (nem fotó), látszódjon a hülye hivatal hülye pecsétje, slussz. Az én olvasatomban ez 1 db. gomb, nem 6 csúszka, 3 gomb, és 2 dropdown. A gScan2Pdfugyan még mindig nem a tökéletes megoldás, de egy klasszissal alkalmasabb a feladatra, mint az XSane. (Ami viszont fotók esetén továbbra is valószínűleg az etalon kell, hogy maradjon.) Szóval még nem ismertem ki 100%-osan (ami persze egyből azt jelenti, hogy nem teljesíti az általam önkényesen kitűzött célt), de viszonylag egyszerűen tudtam vele scannelni grayscale doksit. A végeredmény első körben 2 oldal esetén viszont 2,8 MB lett, ami értelemszerűen overkill, ilyen esetben szerintem mega körül lenne normális, tehát a beállításokon tweakelni kell.

A végére két megjegyzés a GetDeb-re:

  1. Nincs APT forrásuk, ez béna. Ha nem lenne GDebi, nem is szaroznék a csomagjaikkal.
  2. Viszonylag gyorsan leállnak a régebbi Ubuntu verziók supportjával: ahogy kijön a Jaunty, ők már Intrepidre hivatalosan nem is csomagolnak. Ezzel nincs semmi baj, jól kommunikálják a dolgot, és nem várható el egy szabadidejét erre áldozó csapattól, hogy ilyesmire öljék az erőforrásaikat.

Ubuntu screenletek.

Ubuntura is elérhető a Screenlets csomagocska, ami szinte direkt a Widget layer élettel feltöltésére van kitalálva. A kis screenletek olyanok, mintha MacOS alól nyúlták volna őket, be lehet pattintani számológépet (ami kevéssé használható, mert csak egérrel tudod nyomkodni a számokat, a numpadot nem fogadja), naptárat (aminek megintcsak nincs sok értelme, mert a Google calendarom csak autentikáció után működik, ez meg nem kezel olyat), és egyéb kisebb cuccokat, szenzorokat, RSS olvasót, miegymást. Ami ebben érdekes, az (ismét) a memóriahasználat:

lipi 2280 0.0 1.2 37212 25128 ? S Oct23 0:38 python -u /usr/share/screenlets/Clock/ClockScreenlet.py
lipi 5576 0.0 0.8 29224 18328 ? S Oct23 0:29 python -u /usr/share/screenlets/Diskusage/DiskusageScreenlet.py
lipi 15478 0.0 0.9 30888 19036 ? S Oct23 0:00 python /usr/share/screenlets-manager/screenlets-daemon.py
lipi 17233 0.0 1.2 39228 26416 ? S Oct23 0:09 python -u /usr/share/screenlets/ClearCalendar/ClearCalendarScreenlet.py
lipi 29690 0.0 1.4 69268 29660 ? S Oct23 0:05 python -u /usr/share/screenlets/NowPlaying/NowPlayingScreenlet.py
lipi 29705 2.6 1.3 39468 27712 ? S Oct23 22:03 python -u /usr/share/screenlets/Sensors/SensorsScreenlet.py

Óra: 25 mega fizikai memória; lemezhasználat-kijelző:18 mega; now playing (ami kirakja, hogy épp mi megy a Rhythmboxban): majdnem 30 mega. WTF? (Ezen a ponton Beton rémesen izgatott lett a kávésbögre oldalán lefele haladó kávécsöpp láttán, már pofozgatja.) Szóval elképzelni sem tudom, mire kell ennyi memória. Szép extra, hogy a SensorsScreenlet (ami jelen kiszerelésben procihőmérsékleteket, hálózati- és ram telítettséget, valamint akksitöltést figyel) megeszi egy 1.5 GHz-es proci 2,6%-át.
Így aztán a megodásnak ebben a formában mennie kell, hiába nagy a csecse-faktor.