Country napot tartok. Megint. Persze reggel meghallgattam az egyik ajándékomat, ami nem country volt, hanem Jan Garbarek „Madar” című CD-je, haattalmaas zene, csak ajánlani tudom. (Szuperlatívuszokban tudok csak beszélni róla, kéremszépen.) Utána viszont elkezdtem egy laza Diamond Rio albummal, nem ismerem nagyon, ezért jó háttérzenének bizonyult. (Hangsúly a „jó”-n, mert tényleg jó.)
Aztán Brad Paisley-t hallgattam, megint, mert az örök, most meg (meglepetés!) Bluegrass All Stars megy, mert az kurvajó ám! Fura, hogy Magyarországon (és asszem egész Európában) mennyire nem fogadják el ezeket a zenéket, pedig szerintem a jelenlegi legjobb hangulat ott lakozik, mint régen a blues-scene-ben. Jerry Douglas, Bill Affleck, Tony Rice, és ezek együtt zenélnek, bazzeg!
Szerencsére műsorváltozás volt (ide most először „műsörváltozás”-t írtam, ami két dolgot jelenthet: tobzódom az ékezetekben, amit ritkán szoktam, vagy csak rég ittam elfogadható mennyiségű sört), kutyus jobban lett, még evett is (vidámság, vidámság), igaz, csak keveset, de hát több, mint a semmi (sőt, végtelenszerese annak, ugyebár), szóval ma nem volt állatklinika-menet (szegényke nem szereti túlzottan a taxit, meg a dokikat), majd holnap, már a saját állatorvosával.
Juhász Elődöt, és a Zenebutik-Zenehidat hallottátok, a frontról.