Ma reggel a következő dolgokat felejtettem el:
– megborotválkozni;
– inget venni;
– a tényt, hogy nem vagyok késésben: emiatt 8:16-ra már az irodában ültem és pislogtam bután az atomórára.
És ráadásul fejfájással ébredtem, amit utálok. Még mindig fáj.
A hétvégén, ahhoz képest, hogy 1 egész napot tett ki, és azt is átaludtam, egész sok minden történt, úgyismint: jó buli Polo Pubban, utána közvetlenül, khm, másik buli (nem úgy másik), ahova egyrészt késve értünk oda, másrészt öregebbek voltunk, mint bárki (mármint bárki ott), és minden bárki valaki másik bárkiban matatott rendszerint, vagy csak rajta, ilyesmi. Ubi szegény nagyon kiütötte magát (elmondása szerint legutoljára ennyire akkor, amikor a második X-emet (?) ültük a Stage-ben erős volt a mezőny), remélem, jobban vagy már, meen. A hosszú úton, ami a Polo-tól a másik buliig tartott, el voltunk kénytelenek haladni az ex-Allure előtt, ahol is egy lány állt a bejárat előtt, annyira szétcsapva, hogy nem érdekelte, hogy az öltözete még szobahőmérsékleten is kevés. „Lengén” volt öltözve tehát, nézett maga elé, nem pislogott és nem is nagyon érzékelt ami azt illeti, és amikor rászóltam, hogy menjen vissza, mert megfázik, annyira meglepődött, hogy rámnézett (illetve valahova az irányomba, kb. 15 méterrel mögém, a végtelenbe és tovább), ettől hátratántorodott az oszloptól, aminek támaszkodott, aztán kicsit később előre, mintegy (túl-) kopenzálásként, le a lépcsőn, és teljesen konkrétan megvalósította az arcon közlekedés műveletét. Aki nem bírja, ne igya, és szerintem a lány 45 kilójából akkor ott kb. 5 volt koktél.
Most pedig gettóhangulat, szól az Eminem Show, égetjük hordóban a bitument (csak lélekben persze), diszkréten mozog a vállunk a fejünkhöz képest.