Azért tisztelem nagyon Worlukot, mert képes felülről szemlélni a dolgokat, és higgadtan alázni, büntetni. Ha visszanézem a tegnapi chat logjaimat, én is leírtam ugyanazokat, mint ő itt, de én dühös voltam. Utólag megbánom, egyrészt mert tényleg elegem lesz minden egyes alkalommal az országból, ahol élek (és ez nem jó, vérnyomás még feljebb, agy eldurran), másrészt a saját magam elveinek (konstruktív ignorancia, vagy mi a rák) is ellentmond. Az esetek nagy többségében működik vállalt ignoranciám, de néha nem, felbaszom az agyam, és a tegnapi eset ilyen volt. Tóta W. pedig jön, higgadt, tisztán, érthetően leírja, hogy miért hülyék a Jobbik. Büntet. És ez a tulajdonság, azzal együtt, hogy persze stílusa is van, érdemessé teszi őt a Pulitzerre. Engem meg még egy kis ignoranciagyakorlásra, önmagam tanulására.
Ha felhúzom magam, hajlamos vagyok az ő szintjükre süllyedni, és ilyenkor szerencse, hogy nincs meg az a médiaháttér nálam, mint náluk. A szándékaim jók lennének, de az eszközöket nem jól használnám. (Persze az nem egyértelmű bennem se, hogy nem volna-e érdemes egyszer higgadtan a saját eszköztárukkal gyakni őket. Fight fire with fire.)
(A dolognak persze megvan az az esetleges előnye, hogy átlátom, talán-talán, hogy hogy működhet az a fajta tömegpszichózis. Az indítékot persze sose értem, sem pedig azt, hogy hogy lehetséges, hogy egy ellenzéki csoportosulás cenzúrát valósítson meg. Ezt max a kormánypártnak lehetne egy normálisan fejlődő demokráciában, persze az se lenne helyes. Általában ez az, ami miatt a magyarok bénaságán felhúzom magam.)
Aki ezt a helyzetet szerintem jól le tudná kezelni, az Horn Gyula: „Gyerekek, ti hülyék vagytok, menjetek vissza a játszótérre.” Egy mondat, és a tekintély, ami mögötte van.