Sok apró frusztráló, nem nem is frusztráló, csak életszerű dolog.
Megy a Dave Matthews új (nekem legalábbis), ami szorongatja a torkomat, annyira jó. Utáltam, lenéztem a csókát, mert nem egy észkombájn a koncertfelvételek alapján, de végül győzött a zenész, a zene maga hihetetlenül jó, nem technikai, hanem csak meg van írva és elő van adva, át van érezve.
(Most majdnem kitöltöttem egy adag kakaót, műanyag kakaót műanyag zacsiból, a tányéromba. Reggel van, ez egy ilyen. Hülyén nézett volna ki, ezt azért reggel is sejtem, és én is hülyén néztem volna.)
Szóval Dave Matthews újabb pofon az ignoranciának, most jó irányban persze, de könyizem, miért kellett akkor rég úgy kiakadni azon, hogy egy tufa? (És egyáltalán: lehet, hogy nem is az.)
(Tegnap arra kellett bemennem munkát kezdeni, hogy egy vagy két kollega mindenféle spam-védelem nélkül kitette az összes céges emailcímet a netre, mert az milyen hasznos. Láttam már ilyesmit, de azért ilyen meggondolatlan, ennyire gyors keresztbebaszása a munkámnak, hát gratulálok.)
Hát ez kavarog szombat reggel. Nem sziporka, még talán a stílust se hozza, de kavarog. (És persze tudjuk, mindannyiak tudjuk, hogy nem csak a gondolat tud kavarogni.)
Az akksim még mindig inf%P, a végén még tényleg úgy marad, és másodszor is csodájára jár majd a világ. (Először akkor tette, amikor 5-ször kellett benne egymás után alaplapot cserélni.)