Mondta Levi, hogy ne hallgassak sok Dave Matthews-t csak úgy, töményen, keveretlen, mert pár nap/hét (erre már nem emlékszem, hogy mennyi idő volt; hiba), és teljes depresszió. És ő még nem is irigyli annyira a hangját, mint én. (Mit kell igyak, hogy ilyen hangom legyen?)
Szóval igaza volt, érzem jönni, és hiába higítom, mindig visszatérek, nem bírom tartóztatni magam, tudom, hogy nem jó nekem, de tudom, hogy igen, most, ebben a pillanatban igen, aztán később majd meglátjuk.
Szabit adtam magamnak gyurmázás alól arra az időre, amíg tanul(ga)tok. Most szentül megígérem főleg magamnak, hogy csütörtök hajnalban futssal kezdem a napot, és este rendes adag súlyzó-miegymás lesz. Ma próbaképpen lefutottam a kajahelyre (nem mondom meg, mi volt az, de annyit elárulok, hogy ezen a héten már nem mehetek többet McDonald’s-ba), és mondhatom, jó volt, sőt, jól is ment, lendületesen, fáradás nélkül. Persze a torkomra vigyáznom kell, vasárnap használva lesz (és csütörtökön is, de akkor csak próba), megoldom valahogy. (Célszerűen át kéne szoknom az orrlégzésre megint, síelés közben is jól fog jönni. De ez aztán tényleg részletkérdés.)
Még egy óra tanulás, aztán alvás. Síelés után szigorú napi órarendet fogok felállítani magamnak, és alvás nélkül fogok partizni minden nap. Mint a régi szép időkben. Remélem, Szil is benne lesz.