A fényképáradat most kissé alábbhagy, time for a regular post.
Igaziból Ub oldalát akartam belinkelni ide, de nem kértem a hozzájárulását, márpedig a horoszkópom is ellene szól, meg az utóbbi napokban kellett párszor (ön-) cenzúráznom, szóval nem teszem meg. (A direkt linkelést, és a hozzájárulás-kérést se.) Ja és azt is a szívemre venném, ha valami hülye spammer robot rajtam keresztül találná meg szegényt.
Mindenesetre korrektül megcsinálta (ezzel a szóval a neki írt mailben is éltem), egy oktatási jellegű weblap (valami Fourier-soros kurzust tart egyetemistáknak), de ilyenek vannak rajta, és itt remélem, nem gond, hogy szó szerint idézek:
„Elérhet?ség:
[és itt egy emilcím, szóval csak nem lett szó szerint]
mobilom nincs hehe”
Meg így:
„Sajnos nem tudom, hogy kell a Wingdings betűtípusú smiley-t megjeleníteni, ezért néha J betű jelenik meg helyette. Persze ez jelentheti azt, hogy J, megvan a házim! Mindenesetre ha valaki tud segíteni, kérem tegye meg, kösz.”
És utána egy táblázat.
Tök jófej, nem? Az én barátom!
(A blogom kezdeteinek 1 éves évfordulójára akartam írni valami manifesto jellegű dolgot, invokáció és témakeresés, bárha megkésve is, de persze elmaradt, illetve mondhatjuk, hogy még mindig késlekedik. Ha megírtam volna, benne lett volna például az, hogy megfogadtam: smiley sose lesz a weblogomban. Nem szeretem látni, amikor más blogokon ott éktelenkedik, nem tudom miért. Talán azért, mert a viccesség tudatának rámerőltetését érzem benne. Ha valami vicces, úgyis annak fogom tartani, nem kell szájba rágni. A látszólagos ellentmondás ott van, hogy emailben és chatben rengeteg smiley-t használok. Szeritem viszont ott jogos a saját érzéseimet kifejezni, hiszen az egy kétoldalú kommunikáció, mint a beszélgetés, ahol, ugyebár, szintén kifejezzük az érzéseinket, igaz, teljesen analóg biosmiley-k útján. A blog viszont egyoldalú, én írom, te olvasod (és meg kell mondjam, ha idáig elolvastad ezt a postot, le a kalappal; fogadjunk nem tudod már, miről van szó benne), és ezen az se segítene, ha fórumot nyitnék egyes témákhoz, mert biztos lesz olyan is. Inkább olyan ez tehát, mint egy könyv, és gondoljunk má’ bele, milyen hülyén nézne ki mondjuk Woody Allennél, aki egészen biztosan nevettetni akar, ha smiley-val érzékeltetné, hogy itt a vicc. Smiley tehát magam által vállaltan kizárva: akármennyire is benne van néha a kezemben (pl. az előbb, Ub szövegeinél, arról jutott eszembe az egész), sejtem, hogy visszaolvasva, különösen más által visszaolvasva béndzsón nézne ki. Kevésbé fogadtam meg Kurt Vonnegut tanácsát, hogy sose használjak pontosvesszőt. De egyrészt ő amerikai, én meg magyarul írok, másrészt szerintem nem is ő a legnagyobb arc, hanem Joseph Heller, ha már amerikai feketehumor-íróról van szó, és ő se a 22-es miatt, hanem az „Isten tudja”, meg a „Valami történt” miatt. Harmadrészt meg hol a faszba jövök én ahhoz, hogy bármelyikükkel egy zárójelen belül említsem magam? Meg ha ilyen gigazárójelről van is szó.)
A motor pedig felpörög, a CD beindul, és megjelenik a képernyőkímélő. Ó, a CD-ről bootolható teljesértékű Linux rendszer csodálatos világa!