Azt elfelejtettem elmesélni a Mammutos sztorihoz, hogy még a Mammut 1-ben találkoztunk egy unott hostess-szel aki egy kb. 40 centi magas négykerekű mammutot húzott maga után, olyat, amire kiskölyköket fel lehet ültetni és móka. A mammut, nyilván a szombat tiszteletére, teli volt aggatva szivecskékkel, és valami ügyes stylist a farkára (a mammut farkára) is kötött egy himbálózó piros kis darabot, amitől úgy nézett ki szegény, mint aki egy érett betyárkörtétől nem tud szabadulni. Az ügyes tervezés egy szép példája.
Tegnap viszont 2 órányi másolás árán ipari mennyiségű (nem annyira, mint nekem otthon, de valami 93 album) zene termett Szil gépén, köztük azok is végre, amiket együtt fogunk énekelni. Kiszámoltuk, hogy negyed éven át napi 1 albumot meg kell hallgatnia, hogy a végére jusson. Hajrá, Szil.