Otthon, édes (hűvös) otthon.
Félreértés ne essék, valójában nem csapkodtam az irodában: az ellene volna az elveimnek (tao, zen, krónikus ínhüvelygyulladás). Kiéltem szegény MovableType-on a dühömet, ami pl. Levinek egyébiránt most teljesen jogos lenne. (Beszart nála, gadnózváj.)
A laptopomat kiengesztelendő, meg is örökítettem, ahogy éppen perspektivikusan viselkedik. (Nem beszélve arról, hogy mi van, ha holnap az ismételt irodai hőségben elolvad.) Hát nem aranyos? (Macskám nincs ugyanis, jó?)
Azonban korai hazaérkezés feletti örömömben rövidtávú elhatározásokat tettem:
1. Zenét fogok hallgatni. Nem fos/tinglitangli/pop jellegű zenét, amit az irodában vagyok kénytelen, nem fülhallgatón, ahogy az irodában vagyok kénytelen, ha nem fenti kategóriákat akarom hallgatni: Zenét, a szó nemes értelmében, klasszikusat akár, vagy valami jó kis darkot, és Hangfalakon, Altec Lansing 321 típusú hangrendszeren. Nem szarozok.
2. Rendet vágok. Tekintettel arra, hogy hétfőn kivitelezői látogatás lesz (ennek folyománya némi költözés, lakásfelújítás, majd ismételt költözés lesz, remélem, fingers crossed), célszerű talán legalább egy mászójáratot ásni a kupiban.
3. Csinálok egy kis non-profit munkát, mondjuk Levinek a spamfilter howto-t.
Neki is állok.
Dream Theater a fajsúlyos zene, ami azért nem annyira fajsúlyos, hogy ne tudnék közben pakolászni/dobolni mindenen, ami a kezem-lábam ügyébe kerül/hangomat fölöslegesen terhelni.
Mike Portnoy, r3spect, azé’ még mindig.