Azért imádom ezt a várost, az összes stúióháttér látképével, a „lehetne még 5 fokkal melegebb” kellemes időjárásával, a kilátóival: Gellért-hegy (szevasztok!), Tabán (szevasztok!), a Dunakorzó (szevasztok!), és minden más, ahol nem járok, de szép. (Szevasztok!)
Imádom, hogy este haza lehet sétálni a Tabánon és a Vérmezőn keresztül, hogy lehet Tökipompos-forraltbor szettet tolni a Vörösmarty téren, hogy át lehet sétálni a Király utcán, végignézni az újonnan nyílt bútorboltokat meg végigcsekkolni a lassacskán kinyitó kult-kerthelységeket, hogy ki lehet ülni a partra és csak nézni a megvadult (mert árad) vizet, ahogy sose ugyanolyan, belenézek a város szemébe és elveszek benne, belenézek a város szellemébe és elveszek benne.
„The city she loves me…”, de ne legyünk túl szentimentálisak.
Egy városi kósza vagyok, mondtam már, mondom megint, nem tudok betelni.