Woody Allen (Annie Hall után) megint újra ismét nekem tetszőt alkotott. Beszélgetések fiatalkori önmagával (vagy valaki olyannal, amilyen szeretett volna lenni?), átjön egyfajta bölcsessége. Ha ez most csajblog lenne, megjegyezném, hogy Jerry milyen jóképű és hogy W. A. is sármosabb lett, amióta ősz, meg ilyen öreg. Szóval a film kurvajó, talán még egyszer meg fogom nézni, mert kell belőle a sok W. A. aranyköpés, a címét viszont szándékosan nem írom le, legyen ez egyfajta tréfás rejtvény, találkoztunk ma (tegnap, whatever) már ilyennel egyszer. (Másképpen fogalmazva: mi a csöcs a címe? Valaki? Merénkurváranem.)
Triumvirátus (triumviratális?) moziest előtt Bata-Lipi bringapárbaj, ki tudja jobban leszuszogni a fákat a Gellért-hegyről, igaz (és ezt nem hagyhatom említés nélkül), én sörökkel, pulcsikkal, pogival nehezített táskával tettem a hatékonyabb testedzés érdekében. (A sör pl. kizálólag könnyen belőhető súlytöbblete, úgyismint precízebben tervezhető edzéstervet elősegítő tulajdonsága miatt került bele a motyóba. Nem is ittuk meg fent, de nem ám! Kicsitsenem.)
For my records, holnap jön kivitelező, még nem tudom mit beszélünk meg, de bízom benne, hogy már azt is, hogy mikor kezdődik a konkrét munka.
A nap (persze kurvarégi) mondása (mit mondása, felsóhajtása, óhaja, betegséget szimuláló hangszínben) pedig: „meg kéne már nézetnem magam egy nővel”.
Még egy rövidke post jön, mert (vagy „bizonyítandó, hogy”) Hasek olyan, mint Woody Allen, aztán night-night.