 |
| The Real Fall of Troy. |
Volt ez a Trója jellegű mozi, Boromir meg Legolas jellegű csávókkal. Anélkül, hogy itt mélyebben belemennék, hát, izé: nem egy LOTR. (Tudjátok: Look Out, Train Race! Bequita, imádlak ezért a megfejtésedért. Is.)
Aztán meg hősiesen bepróbálkoztunk a gyaníthatóan Tetthelynek nevezett egység felfedezésével (persze ez csak nekem ilyen nagy próbatétel), ami gyaníthatóan ma nyitott, bár a fene se tudja már ebben a rohanó világban. Utána persze mi más, Szimpla Kert, ahol végképp elvesztettem az esélyt az est vidám lezárására, ezért utólag is bocsánatot kérek a kedves közönségtől. (Főleg attól a szűk rétegétől, az sms-en felül is, aki az ilyesmit nem szokta túlzottan megérteni/tolerálni.) Kifejlesztettem (kifejlődött) egy jóízű szociofóbiát (szociofóbia), erre jutottunk (jutottam). (Levivel.) Ha kijövök a helyről és sétálok kicsit (ad absurdum: hazáig), fellazulok. Ha bemegyek, pattanásig feszülök. Nem is nagyon emlékszem, hogy csináltam ezt két évig. Hogy csinálta ezt PartyLip. (Figyeljük a honi grammatika csodáját, az yl-es ylét. Még egyszer: „partylip”.)
Viszont guberáltunk egy antikvitást: Bevezetés az Operációkutatásba, szerkesztette Hillier-Liebermann műve, kiadva 1986-ban legutoljára, ha minden igaz. Van benne minden, a játékelmélettől a nemlineáris programozásig, és a szépemlékű LSI-Számalk páros adta ki. (Ők adták ki a BASIC-könyveket is, meg hasonlókat. Respect, így utólag is.)
Most itt lesz a fejem mellett, őrzi majd a szociofób álmomat (nem is tudom, mikor álmodtam utoljára, vagy legalábbis sose emlékszem még arra se, hogy álmodtam volna), és az is köztudott tény, hogy holnap reggelre a fejemben lesz az egész anyag.
Jó éjt, jó reggelt.