Buzi-e vagyok.

Ilyenkor szeretem, amikor üres.

Összeszámoltam: kb. 10 okból kifolyólag vagyok buzi-e.
A nap „kedves naplóm” bejegyzése:
Egészen kellemes kis estét csaptunk tegnap Lol társaságában, fícsöring pár (a vasárnaphoz egyébként méltatlanul) matarészeg arc. (De tényleg: vasárnap már kólán és szódán szokás kúrálódni a szombati, ismétlem, szombati nehéz éj után, nem? A mi időnkben még így volt.) Ti tudtátok, hogy a Rácban van biztonsági ember? Hát eddig én se, de most bevetette magát, a köz és a biciklik védelmében. (Mellesleg egy burleszkes színfolttal megrövidítve a helyet ezáltal.) A tulajdonost is láttam, ez se sokszor fordult elő, pedig back in the day azért voltam ott párszor. (Igaz, hogy tulajdonosváltás is volt azóta, asszem.)

Aki a Sting-es bejegyzést félreértette volna: irónia beszélt belőlem, keserű irónia. Amit a tanár úr letett az asztalra, az profi munka volt, és én szeretem a profi munkát: a szombati éjjel írt bejegyzést a tisztelet és csodálat szülte. (Erről eszembe jut „a Halász”, Hofi kedvelt karaktere: „A munka? A munka nem az én dolgom. A munka a becsület és tisztesség dolga.” Mekkora igazságok röpködtek tizenkevés éves fejem fölött, és én csak röhögtem rajtuk, anélkül, hogy átéreztem volna a súlyukat. Hát most már átérzem. Ez egyébként ugyanaz „a Halász”, aki megitta a tintát nemtudomhonnan, illetve aki ezt is mondta: „hülyevagyannyikenyérrámszárad”.)
Na, vissza a realitásokba.