Na, akkor kezdjük a nap végének az elején, aztán sorrend.
Mindenekelőtt délután egy orron (nem orrban, az másik) feszülő kolosszális pattanás kinyomásának megkísérlése, majd, sikertelenség okán, emberek közé többé nem menés gondolatának megfontolása (majd elvetése végül).
Aztán Levi helyett (sorry, bro’) Bata gépének szerelése, éljen a juzerközeli chief felkiáltás ajkak közt elmorzsolgatása. Eközben egy akkora méretű pizza elfogyasztása, ami egyrészt egy kisebb etiópiai falut Alfred Pizza nevének imába foglalására késztetne, de még én is két nap alatt szoktam megenni. Ennek később kényelmetlen mérvű pocak-telítettségben való visszaköszönése.
Gépszerelésért cserébe igen kellemes masszázs örömmel fogadása („you have 1 new massage”), közben hedóniákról való ábrándozás, milyen szép is a hely, ahol pizzával és masszázzsal várják az embert. (Azért a Fitnesz fedőnevű üditőitalt még egy kicsit gondoljuk át.)
Masszázs után Ráckertben való rövidnek szánt, hosszabbra sikeredett (és emiatt „Szex és New York”-nézésbe belecsúszó, azt mintegy felváltó) tartózkodás, Lollal való összefutás, tartózkodás alatt ipari mennyiségű médiageci, alias celebrity spottolása, úgyismint Fiala János (sötétszürke/fekete Saab 9000, jobb hátsó féklámpa kampó), Halász Péter, Hajós András, meg ki tudja még ki.
Ráckert és Bata távozása után Lollal egy mozi mellett döntés, a választásnak Mom Park-ra való esése, közeli („szomszédos”, úgymond) elhelyezkedése okán. Sophie Marceau-film (Diego, maradok, na – napi szar poén bevetése) megtekintése hármasban. (A harmadik személy nem ismerése.) Film evaluálása ezek után, eljövendő szép napok tervezgetése, az addig vezető rögös út (kezdve az aktuális előttünk álló héttel) felvázolása, élet felett elvégzett merengés.
Hazafele gurulás (mit gurulás, száguldás) közben régi oszlopos haver, Kiki alias Fika és Urbanczik bece- és vezetéknéven futó skacokba belefutás, velük szavak és mondatok váltása. Közben az Anima Sound System állítólagos (és állítólag kirabolt) dobosával való beszélgetés, neki sör kölcsönzése, majd Kelenföldi Pályaudvar felé elirányítása.
Búcsú és hazagurulás után jóleső éjszakai zuhanyzás, ennek ténye fölötti csendes örvendezés, ritka előfordulása felett érzett értetlenség, tanácstalanság.
Gépbekapcsolás, mindezek utólagos (plusz alvás, megelőlegezve) ledokumentálása.
Egész kellemes.
Annak eszembe jutása, hogy ha félek a szociófóbiától, akkor én vajon szociofób-fób vagyok?
Plusz annak megfogadása, hogy azt a két ímélt, amit napok óta meg kéne írnom, holnap tutira megírom. Eh.