Kicsit olyan érzés, mintha építkezésen dolgoznék. Az alattunk levő emeletet most adták ki (új irodeépület átka: üres), szerintem ilyen dizájnosn 2 centinként lukakat fúrnak a falba (ütvefúróval, vasbetonba, hogy máshogy), hogy olyan trendin nézzen ki, pár hete már megy az ügy, de most elértek pont alánk, és egész konkrétan nem halljuk egymás szavát se. Itt jön jól az IRC-szerver, amit úgy egy hete tettem fel egy belső gépre. Azt fogom röhögni, amikor:
– egyszer arra jövök be reggel, hogy a csaj a recepciónál ad nekünk kobakot (sárga baseballvédősapesz, tood), és kalapáccsal fogják ellenőrizni, hogy ott-e az acélbetét a munkavédelmi bakancsunkban, illetve
– egyszer arra jövök be, hogy a sok fúrástól leszakadt a födém és a gépem egy emelettel lejjebb van, mint én.
Megpróbálok zenével ignorálni, bár a rezgések akkor is durván átjönnek. (Gina, neked talán jól is jönne, hm?)