Megtörtént a lakás-tervrajz-nézegetés, és tetszik. Julitesó jó munkát végzett (mondhatnám, hogy jómunkásember, de az valamiért olyan pejoratív értelmet nyert mostanság), ha vége, ajánlgatom majd mindenkinek. (Referenciakéró meglesz; addig viszont nekem dolgozik, muhaha.)
Irigylem tőle a képességet, hogy lát egy leamortizált lakást, és meglátja benne, hogy ha ide teszünk egy ilyen 40 centi magas asztalt, akkor az jól fog kinézni. Irigylem az embereket, akik bele tudnak dolgokba látni más dolgokat. Remélem, ők is irigyelnek engem valamiért. A céges piálást megint kihagytam miatta, de úgyis a fészek kertbe mentek az emerek (Kiderült, hogy az eddigi helyszín, kiirom, legyen nekik ciki: az Etno café, átbaszta a céget, nem annyira, hogy megérje nekik, hisz így most elestek egy heti párszázezer egysgétől. Hülyék, mi értelme volt ennek???), és én oda szubkulturális elvektől vezérelve nem megyek be. Azért kíváncsi vagyok, Marci tábláját átírták-e már rendesen, a múltkor elég fércmunkát végeztek.
Álmos vagyok. Kéne még kicsit dolgoznom, de hát mi vagyok én, kávéautomata? Illetve, hogy Baloo-t idézzem: „a munka nem fasz, elállhat napokig”. Hát nekem egy éjszakáig fog elállni, holnap nekiesek. (Itt most a munkáról beszéltem. A többi izgalmas, ámde annál privátabb szféra, höhö.)
Olvasgatok inkább. Radiohead – Amnesiac a zenei választás a nap lezárására.