1. Na végre.
2. Az meg egészen vicces, hogy a két exem (persze az egyik nem ex, nem úgy, se a másik, izé, értitek) a „hátam mögött” sörözött. Ennél jobban még akkor lehetne megkeverni a kártyákat, ha mondjuk Longman elsörözgetne Noirral. Vagy nem tom. Én Longmannal? Á, az túl egyszerű, alig szerepel benne valaki.
Igazából mindkettő valahogy megkönnyebbülést hozott. Kíváncsi vagyok, Ubi hogy teljesít ma. Az is jó lenne nekem, ha neki is jó lenne. Ma ilyen békés és szerető hangulatban vagyok, legyen jó mindenkinek. Én is elleszek valahogy, ja.
Persze ez a hangulat nem tart már sokáig: alszom rá egyet. (Végre, több, mint 3-4 órát, óje.)