 |
| K27: Summer in da house. |
Reggeli irodai nagyrutin: kávé az arcba, goa a fülbe.
Tegnap megvolt a Szemközti Ablak is. (Ozpetek.) Nekem a tudatlan tündérek jobban bejött, azt hiszem a hangulata miatt. (Pedig ebben jobb volt a csaj. Na de hát nem vagyunk mi ilyen állatiasak, igaz?) Valahogy minden szomorúsága ellenére kicsit napocskásabb az a film. Műelemezni viszont most nagyon kevés vagyok, tehát ezt itt elvágom. (Cut the bullshit.)
A „bazmeg-számláló” és a „kibaszott-számláló” a túlcsordulással küzd, a kuwaitiak teljesen használhatatlanul hülyék. (Na jó, ne általánosítsunk: ez az egy.) Az rendben van, Ahmad, hogy te ismételgeted, hogy „this is not your country, this is Kuwait”, de baszod:
1. Nem érdekel az országod.
2. Nem érdekelsz te sem. Ha kíváncsi vagyok rád, szakállat ragasztok a Legoemberkémnek, és majd azt nézegetem.
3. Akármit csinálsz, az eszköz, amit nem tudsz bekonfigurálni, bizony-bizony a mi kultúránk remeke (ó, a felsőbbrendű nyugati kultúra), úgyhogy talán leszel kedves kicsit idekagylózni ránk.
4. Ha nekünk dolgozol, tanulj meg angolul.
Egy szó mint száz: a te országod – a mi technikánk. Capiche?
A hülye technikusok nélkül a világ szebb hely lenne.