No akkor vágjunk bele és tudjuk le gyorsan: ilyen „kedves naplóm”-szerű kategória következik. (Meg kéne már csinálnom a kategóriákat rendesen bazeg.)
(Szar a világ bakker, Mindenki csokker. Ezt most költöttem.)
Meló után tehát egy meglehetős gyors Szigetes menet, hogy elérjem Ubit és Lolt, és velük együtt Batát és Petit, és velük együtt Norbertet és Esztert és ki tudja még kicsodát, de végeredményben a Belga-koncertet. Lol eltévelyedése okán persze a Belga felére értünk oda. Belga rendben volt, ami viszont tökéletes volt, az a Faithless. Albumilag se rosszak, de bazmeg amit élőben odatesznek a publikumnak, arra tényleg nincs jobb szó.
Not to forget, a vele való, mintegy 2 perces találkozót, hiába, gyorsuló világ, miegymás, mobilkommunikáció, ember a holdon.
Faithless után csúcstalálkozó a Mindenkivel, vagy 20 ember, vagy én nem is tudom. Ez az állapot tarttt vagy 5 percig, amikor a banda egyik része (including my humble self) piálni és bugizni haladt el, egy erősen kisebbségi csoportosulás csöndben lenni és csillagot nézni (nem szinglik elég régóta), a többiek meg ki tudja merre, a szélrózsa, oh, olyan izé. (Szóval szanaszét.)
Cinetrip, kaja, Magic Mirror, Romkert utánérzés (blee), haza.
A Sziget utolsó éjszakáját azért, megállapíthatom, a Triumvirátus abszolút többséggel odahelyezte: haza fél hétkor, ébresztő túl korán.
Meló fél napig, egy napi adagot, heh.
Este partiféleség, meghitt style, asszem. (Másra úgyse vagyok jó, most.)
A holnap, na azt még meglátjuk.