 |
| Sky, lines. |
Teljesen véletlenül (a manageri székkel jön az előd összes mailje, többek között az előfizetett, subscribeolt newsletterek is) elkezdtem kapni a Michael’s Minutes nevű newslettert, amit szerintem minden kicsit is érdeklődő (kitekintő, haha mennyire inflálódott ez a szó is) geeknek olvasnia kéne: logikusan felépített, érdekes témákról szól (persze geek-ek számára érdekesek), a piacot nagyon jó szemszögből elemző cucc. Egy newsletter egy téma köré szerveződik, tényleg pár percen belül elolvasható, nincs benne marketinges bullshit (bocs Lol), kb. olyasmi, mint a Joel on Software, rövidben. Ebben a postban mostantól linkelgetek megfelelő kiadásokat, ha valami olyasmi kerül szóba. Most pedig a háttér.
Michael Robertson még ma is fiatal ember, neve kevéssé ismert, de az, amiket csinált, annál inkább. Annak idején az MP3.com révén gazdagodott meg, aztán elkezdte csinálni az első olyan Linux disztibúciót, ami tényleg piaci alapon működött (tehát pl. úgy is nézett ki; RedHat- és SuSE-fanatikusok anyázó leveleit az öltözőbe kérem), Windows-kompatibilitást hirdetett, és a neten lehetett hozzá kiegészítéseket vásárolni. Sok más előnye ellenére én persze nem használtam (ciki lett volna), de elismerem a teljesítményét. (Az ilyesmi ritka a Linux-közösségekben, megbecsülendő.) A rendszer neve (a Windows-kompatibilitásra utalva) Lindows volt, amire persze a Microsoft egyből ugrott, és hosszas névhsználati perek után végülis ez mostanában, pár hónapja történt) átnevezték a Lindowst Linspire-re. (A sztorihoz tartozik egyébként, hogy rengeteg országban indított pert a MS, és nem nyerte meg mindet. Viszont az egységes üzleti arculat miatt mégis fontos lett, hogy egy neve legyen a cégnek – érthető módon.)
A Linspire ma partnereken keresztül adja el az oprendszerét, teljes megoldások formájában: ez annyit tesz, hogy PC-t vehetsz előtelepített Linspire rendszerrel, ugyanúgy, mintha Windows-os gépet vennél. (A múlt heti kiadás egyébként pont arról szólt, hogy miért nem tudták a Dell-t, a piacvezető PC-gyártót rávenni a forgalmazásra.) Még sose láttam az eredményt (magát a rendszert), de egyre kíváncsibb vagyok, Michael Robertson nem tűnik hülyegyereknek, valamiért az az érzésem, hogy minőség kerül(t) ki a kezei közül. Na de haladjunk tovább.
Michael Robertson volt az is, aki 2003-ban 200.000 dollárt ajánlott annak, aki először Linuxot futtat a Microsoft Xbox nevű új játékkonzolján. (Természetesen azóta ez is megtörtént, és az is valószínű, hogy a díj csak része volt a motivációnak.)
Manapság Michael, amikor nem a Lindows.com-mal, akkor a SIPphone nevű Voice over IP-n alapuló kommunikációs jóságon dolgozgat. Ez gondolom még nem hoz túl sok pénzt, viszont általános gondolat, hogy a jövő üzlete, úgyhogy az ember jól beleválasztott.
Nem tudom, mennyire sikerült meghozni bárki kedvét, de a Michael’s Minutes tényleg egy must-get.