Tegnap (illetve ma hajnalban) Jul meg én egy Peter Pan-os – Johnny Depp-es film után (elég Depp-ressziós volt, bruhaha) együtt átvészeltük az óraátállítás terhét, és mivel ezt nagy teher, a „budai hegyek csekkolása” tematika köré szerveztük a dolgot. Megállapítottuk, hogy a János-hegyen akkora köd van, hogy nem vettük észre, mikor mentünk el a kilátó mellett. Én az utat, illetve a belőle látszó 2 métert néztem, Jul meg csak nem vette észre. Az úton bandázó őzeket észrevettük, megfigyelhettük, hogy nem elszaladnak, csak lemennek az útról. Gondolom, amikor elmentek a hülye emberek, akkor visszajönnek és folytatják ott, ahol abbahagyták.
Mután éjszakai impulzívshopping-kísérletünk nem járt sikerrel (Tesco húsvétkor nem 24×7), megfigyeltük, hogy igen, az autópályán is van köd, helyenként durva, viszont ember egy se. (Végülis ki az a hülye, aki vasárnap hajnali 2-3 körül autópályán van, nemigaz?)
A Gellért-hegy valamivel jobb volt, bár az se az a kifejezett turistalátványosság ilyenkor. (Ennek ellenére ott meglepően sokan voltak.)
Nem tudtuk nem megállapítani továbbá, hogy Budapest nem kedvez az éjszakai impulzívnasizás szerelmeseinek. Tudom, van kolbászos meg döneres hely nyitva, de olyan, ahol azért viszonlyag könnyed kaját lehet kapni (Reformkonyha, motherfucker, do you eat it?), nincs.
Ja, és az órák át vannak állítva. „The Chinese
watch… Yes, right-oh, bye-bye… Mother.”