Nem értek maradéktalanul egyet Földes Andrással a 2046 művészeti értékét illetően. Attól tartok, hogy a film versenyben van az általam valaha látott legszarabb film megtisztelő címéért, ez egy botrány, a Csoda Krakkóban és az Idióták rúg még labdába. A nézőt nem a látvány, hanem a kíváncsiság szögezi a székbe: vajon történik-e majd valami, akármi ebben a filmben, ami értékelhető? A válasz nem, mint ahogy minden más jellegű tartalmat firtató kérdésre is. Ebből a filmből (illetve az árából) meg lehetett volna etetni egy rakás etióp kisgyereket, de még ha homokot vettek volna a harmadik világ sivatagi résztvevőinek, akkor is jobb helyre került volna a pénz.
Bizonyított, hogy félhangosan felkiáltottam a film közben, „ennek sose lesz vége, itt fogunk mind meghalni!” Sajnos elaludni se lehet rajta, mert a kantoni nyelvjárás folyamatosan stimulálja a hallóközpontot, pedig sokkal jobb lett volna, time well spent.
Az egyetlen, ami kicsit javít a pontszámon (1-re), az a kis kínai lányka, aki valóban egy szépség, abból a fajtából, akit az ember szívesen látna .avi kiterjesztések vendégeként. Viszont őt sokkal izgalmasabb környezetben is láthatjuk a House of the Flying Dagger-ben, tehát bocs, de ez így értékelhetetlen.